Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Raisz Rózsa: Adatok Mikszáth szóláskincséhez (Néhány csoportnyelvi eredetű frazeológiai eredetű kapcsolat Mikszáth nyelvében

„Énmagam is érzem immár a pestis jövetelét, Szent Mihály lovának patái dübörögnek ereimben" [67]. „Sápadt arcán kerek, piros foltok vannak: Szent Mihály lovának kantárkarikái" [68]. A népnyelvben és a régiségben a kihúzzák alóla a gyékényt a halál beálltát jelentette, bizonyos egészen pontosan máig sem ismert népi szokás az alapja. Ma már a köznyelvi használatban elveszítette ezt a jelentését, sőt az egész XIX. sz. irodalma is csak tönkretesz, ellátja a baját jelentésben él vele [69], Mikszáth is ezt adja egyik szereplője szájába, aki a nem egészen törvényes úton szolgabíróvá választott Nosztyt így vigasztalja: „Vármegye kenyerét, aki kapja, az marja. Én se restellném, ha én húztam volna ki alólad a gyékényt" [70]. 2. Szóláshasonlatok A frazeológiai kapcsolatok e változatának megítélésénél O. Nagy Gábor szerint [71] nem a leglényegesebb ismertetőjegy a hasonlítás ténye és a kapcsolat közhasználatúsága. Ami a hasonlatot szóláshasonlattá teszi, az a tulajdonsága, hogy a hasonlat alapjául szolgáló fogalmat nagy mértékben túlozza. Maga a hasonlított is ugyanazt fejezné ki, mint a hasonlat egésze, de kevésbé intenzíven, színtelenebb hatást keltve. Humorosságát az okozza, hogy a legkevésbé összeillő dolgokat kapcsol össze, mintegy nyomósítva vele a megállapítást. Ezek is kerültek a közvéleménybe a falusi élet sok területéről. A szövő asszonyok szerszáma a vetélő. Le-fel való mozgására utal a belőle keletkezett szóláshasonlat: „A csizmadiákból (hivatalos volt) Marek József, akinek úgy jár az ádámcsutkája, mint a vetélő" [72], A polyva a gabonaneműnek a szemet borító könnyű része, amelyet csépléskor leválasztanak róla. Viszonylag tehát értéktelen termék, szám szerint sokkal több van belőle, mint a szemből, valószínűleg ezért keletkezett a szólás: annyi a pénze, mint a polyva. A szabadkai erdőben élő „török basáról" is így nyilatkoznak „A fekete város"-ban: „Annyi a pénze, mint a polyva, és olyan könnyen adja ki, mint egy katonatiszt" [73]. Kopereczky anyagi helyzetét így festi az író: „A három gyöngy eszerint megmarad, s ha a prágai örökséget átveszi, ami kis idő kérdése, annyi pénze lesz, mint polyva" [74]. A falusi kenőasszonyok, javasasszonyok műveletét örökíti meg a „mintha hájjal kenegetnék" olyan értelemben, hogy nagyon jóleső dolgot mívelnek vele, hízelgőt mondanak neki. Mikszáth jellemző készségét bizonyítja, hogy éppen olyan szereplőivel kapcsolatban használja, akik nem vetik meg a külsőségeket, hízelgést: „De már csak azt nem tesszük — tiltakozott Tóthné, kit egészen elbájolt a bizalmas „asszonynéném" megszólítás, mintha hájjal kenegetnék" [75], 295