Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

VIII. Comenius nagyon jól ismerte azokat a próbálkozásokat is, amelyek az ún. „világírás" (pasigraphia) megteremtését célozták. A Panglottia hasábjain nem véletlenül utal Comenius az angol George Dalgarno művére is (Ars Signorum, vulgo Character universalis et Lingua philosophica, 1661), aki olyan egyetemes és nyelvektől független, s minden tárgyra és fogalomra külön írásjegyeket kívánt teremteni, amit így mindenki el tud olvasni! Dalgarno mellett az ugyancsak angol John Wilkins (An essay towards a real character and a philosophiacal language) is olyan írást kívánt konstruálni, amelyben a jegyek „real char

achterek", azaz a tárgyakat jelölik, s nem pedig a hangokat [73], Comenius e két próbálkozó konstrukciójához hasonlóan vázolta az új, egyetemes világnyelv megteremtésével kapcsolatos elgondolásait is. Ugyanis mindhárman egyforma célkitűzéssel és elméleti érdeklődéssel munkálkodtak egy új, egységes, egyetemes világnyelv megteremtésén, hogy megszűnjék a nyelvek sokféleségéből is adódó különbség az emberek, a népek, a nemzetek között. Dalgarno és Wilkins gondolatai élnek Comeniusban akkor, amikor a Panglottiában arról is tárgyal, hogy az eddig ismert nyelvekben „terminationes sunt per se nihil significantes", s ezt a tényt nem tartja helyesnek, ezért szerinte az új nyelv megkonstruálásában a legfontosabb alapelv az legyen, hogy mesterséges konstrukció útján teljesen racionális nyelv teremtődjék: „Lingua nova tota rationalis fit, quia nullum sonum nihil significantem habebit, non syllabam unam, non litteram . . Az új, egységes, egyetemes nyelvben tehát csak „mere significativae Voculae sint". Ebben a gondolatmenetben különösen találkozik Comenius John Wilkins ismeretes elméletével, tételeivel. Wilkins ugyanis az új, mesterséges nyelv megalkotásában valóban olyan reális nyelvet kívánt megteremteni, amellyel szemben elsőrendű követelmény, hogy a szavak hangalakja a legszorosabb kapcsolatban legyen a jelentésükkel, illetőleg, hogy a dolgokat megnevező hangsorok hangjai és betűjegyei is függjenek a dolgok, a tárgyak természetétől. Comenius is az új, egységes nyelv megkonstruálásában merész konstrukciókkal kíván megfelelő eszközöket teremteni pl. a szófaji kategóriák váltására, a többes szám stb. jelölésére is. így ami szerinte „unicum, solitarium", legyen az bár dolog, személy, cselekvés stb., ,,exprimatur vocula vocalem simplicem habente", ami több, ami sok, azt ugyanannak a hangnak a kettőztetésével kell kifejezni, vagy azzal, hogy időtartamot változtat a hangsor. Ha pl. a Ben szócska fiút jelent, valakinek a fiát (filius), akkor a Bén azt jelenti, hogy fiúk, valakinek a fiai. Ha az a azt jelenti, hogy én, akkor e betűjegy kettőztetett formája, az aa, azt jelentse, hogy mi. 281