Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

guam, quae non confusionem aliquam in literarum et pronuntiatione et scriptione patiatur . . . Inde lites de Ortographia et Prosodia." (Panglottia: De litteris.) Nem véletlen az sem, hogy Comenius, a nyelvpedagógus a helyesírás egyszerűsítésének és egységesítésének a híve. Szerinte az új, egyetemes világnyelvben egységesnek kell lennie a helyesírásnak is, s minden kiejtett hangnak legyen külön írásjegye, illetőleg, hogy az írásjegy, a betű pontosan tükrözze a hangok valóságos ejtését is. Comenius az új, egyetemes nyelv ábécéje számára olyan betű jegyeket kíván konstruálni, amelyekben a „character visibilis respondeat qualitate sono audibili, ut tenuis sonus tenui linea, erassus crassa, longus longa . . . sic littera r, quae lingua tremula enuntiatur, tremulo aliquo charactere exprimitur, ut f" (Panglottia). Ebben a kívánalomban az is benne rejlik, hogy a hangok jelei, a betűjegyek már formájukban, alakjukban is úgy ábrázolják az egyes hangokat, hogy magából az írásjegyből az illető hang természetét, képzési mechanizmusát, sajátságait is kiolvashassuk. Az artikulációs mozzanatokat is ábrázolni kívánó speciális írás megteremtésének gondolata tehát Comeniust is foglalkoztatta. így a tudományos transscriptio azon követelményének, hogy a hangok és a megfelelő betűjelek egyértelműen feleljenek meg egymásnak, már a XVII. században többen hangot adtak. Valójában Helmont (akinek munkásságáról Comenius is tudott) erről az alapról konstruálta azt az elméletét, hogy a héber betű formái, alakjai pontosan megfelelnek az illető hang jellemző nyelvállásának, s ezt néhány táblán rajzokkal is bizonyítani kívánta (vö. 17. képünk) [72]. 17. kép 280