Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

fentebb kifejtett elméleti meggondolások alapján született meg. Ebben is továbbfejleszti elődeinek, forrásainak kezdeményezéseit, így Harsdorfét is, aki az írásjegyeket, a betűket már képben is ábrázolni kívánta [71]. Ezt az „élő", „ábrázolt", „képes" ábécét már a jó fonetikus Comenius készítette: benne az írásjegyeket, a betűket hangokhoz kötötte, tehát nem az írásjegyből, a betűből, hanem a hangból indult ki, így az iskolában is véget vetett a betűfonetikai szemléletnek. Comenius ábécéjében a betűk mellett annak az állatnak a képe is szemlélhető, melynek hangjához köti a hangot jelölő írásjegyet (vö. 16. képünk). A tanuló látja az állatok képét, utánozza azok hangját, s így vonja el az egyes hangokat. Figyelemreméltó, hogy Comenius merészen, az élő nyelv összefüggő folyamatából vonatta el a hang fogalmát. A gyerekek ajkán gyakran használt nyelvi formákból indult ki, s az általuk sokszor hangoztatott hangutánzó szók (gágog, béget, csörög, koákol, ciceg, receg, kácsog, miog, vakog, rekeg stb.) segítségével is közelebb hozta a gyerekekhez a fonetikai ismereteket, érdeklődésüket feltétlenül felkeltette ezzel az egyszerű nyelvi megoldással is. A színpadra alkalmazott Januaban, a Schola Ludus egyik jelenetében (Pars IV. Act. III. Sc. II.) azt is bemutatja Comenius, hogyan használhatja fel a pedagógus az élő ábécét rövid és kellemes úton („brevi et amoena via") az írás-olvasás tanításában. Egy hónap alatt sikeres munkát végezhet a tanító, és egyetlen eszköze az a táblácska, amelyen ábrázolva van az élő ábécé, illetőleg azoknak az állatoknak a képe, amelyek az egyes betűjeleknek megfelelő hangokat hallatják („Unicum instrumentum: tabella, in qua pictum Alphabeta vivum, ani~ malia scilicet, quae literarum singularum sonos edunt.") A tanítás módszerét és menetét a következőkben tárja elénk Comenius: A pedagógus beszélgetni kezd a gyerekekkel: „Gyermekecskéim, gyertek, játsszunk ezzel az ábrával! („Filioli, venite, ludemus cum hac pictura!") — Majd így folytatja, rámutatván az első képre: Mi ez? — A tanuló felelete: Madár! Tanító: Helyes, de miféle madár? I. tanuló: Nem tudom! Tanító: No, te másik, mondd meg! II. tanuló: Nem tudom! Tanító: Megmondom nektek: varjú! Meg tudnád te mondani, hogyan kiált, hogyan szól a varjú? III. tanuló: Nem tudom! Tanító: így kiáltoz: á, á, á,! Utánozd csak! III. tanuló: á, á, ál Tanító: Te másik, mondd csak! IV. tanuló: á, á, ál Tanító: Helyes! Tudod-e, hogyan lehet ezt a hangot leírni, betűben ábrázolni, megrajzolni? IV. tanuló: Nem tudom! Tanító: Senki sem tudja közületek? Tanulók: Nem! 278