Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

Comenius a beszélőszervek leírásában az összehasonlító anatómiai kutatások eredményeit is közvetíti. Fabricius, mint az összehasonlító bonctani és fejlődéstani kutatások egyik úttörője, értékes adatokat nyújtott az ember és az állatvilág különböző egyedeinek gégefőjére vonatkozólag is. Fabricius rajzai nyomán (vö. 15. kép) plasztikusan elénk tárul, mennyivel fejlettebb az ember gégéje, mint a majomé. A majom fejletlenebb gégéje nem alkalmas finomabb modulálásra. Tudjuk, hogy az emberi nyelv kialakulása, fejlődése szorosan összefügg az ember társas munkatevékenységével. A munka kialakulása ugyanis szükségképpen azt eredményezte, hogy a társadalom tagjai szorosabban kapcsolódtak egymáshoz, gyakoribb lett a közös együttműködés, s így mondanivalójuk is volt egymásnak. Jelentkezett a beszéd szükséglete, ez a szükséglet szervet teremtett. A malom fejletlen gégéje moduláció által lassan átalakult, egyre fejlettebb modulációkra lett alkalmas. Kialakultak, kifejlődtek a megfelelő beszélőszervek. Átalakult a munkára szerveződött és beszélő ember agya is, és az agy kifejlődését általában az összes érzékszervek kifinomodása kísérte [59]. Ezeket a gondolatokat Comenius a maga módján és korának ismereteihez igazodva. így mondja el: ,,Ad societatem f

actus Homo societatis vinculum accepit, Vocalem linguam, multiformem illám Sermonis architectatricem, haec ipsa quoque accurate defingi opus habet, ut aptum sit communications mutuas instrumentum." (Atrium: Textus, LXXI. 677.) Comenius — amint már arra utaltam is — az emberi beszéd és az állati hangadás (sine mente sonus) közti különbség vizsgálatában a beszélőszervekben, a gégében mutatkozó különbségekre is rámutatott: „ . . . Homo plures sonorum differentias edere potest, prae brutis, quia meliorem et magis variam Tracheae, Laryngis, Oris, Linguae, Narium, configurationem accepit prae brutis: quorum pleraque nihil nisi unisonas edunt voces." (Schola Ludus: Pars. II. Act. II. Sc. III.) V. Comeniust különben nagyon érdekelte a különféle nyelvekben jelentkező hangtani, fonetikai különbségek (differentia in articulatione) kérdése is. Ezen a területen is bő forrásanyag állott rendelkezésére. A grammatikusok, filológusok és filozófusok számára egyképpen kedvelt téma volt Comenius korában a „lingvarum variarum proprietas" kérdése is [60], Comenius a jellemző sajátságok és különbségek okait is kutatja. Felteszi ezt a kérdést is: hogyan és miben adódik a „differentia articulationis" akkor, amikor ,,similem habeant omnium gentium homines oris, gutturis, palati, linguae, dentium, et narium, (organorum soni edendi), figurationem" s mégis ,,similibus organis, non similes edere sonos", azaz eltérő az egyes nyelvek fonetikai képe is. Vannak nyelvek pl. amelyek „vocales pure et clare pronuntiant, ut Latini, Bohemi etc." A csehek „cum aliis Slavis omnes consonas (gutturalibus exceptis) dupliciter enunciant, duriter et moliter, Poloni insuper in sibilando valde delicati, triplex habent c, triplex s, triplex z" [61]. 268