Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

salhangzók megkülönböztetéséről, s az erre vonatkozó irodalomról. Comenius különben a hangok felosztásában pontosan követi a latin grammatikusok osztályozását [48]: Literae 1. Vocales (a, e, i, o, u) „ í 1. semivocales (f, m, n, r, s) 2. Consonantes s' ( 2. muta (b, c, d, g, k, p, t) A latin magánhangzórendszer (a, e, i, o, u) szerint (secundum vocales Latinas) osztályozzák a magánhangzókat a héber nyelvtanok és a vulgáris nyelvek nyelvtani rendszerét leíró szerzők is. A latin vokálisrendszerre épít pl. a magyar Sylvester János is [49], Comenius is ezt a rendszert követi: ,,Vocales simplices quinque sunt: a, e. i, o, u . . ." Comenius gyakori forrása J. C. Scaliger, éppen úgy öt fő magánhangzót különböztet meg, mint a hangképzőszervek anatómiájáról értekező Fabricius: „Quinque tantum, Vocales numerantur: a, e, i, o, u" [50], Ez a magánhangzósor található Comenius korának nyelvtanaiban, s a XVII. századi filológiai írásokban is. F. M. Helmont 1657-ben megjelent könyvében (Alphabeti vere Naturalis . . . Delineatio) is az a, e, i, o, u magánhangzókat írja le, s meglepően jó rajzokkal is illusztrálja az ajkak állását is e hangok képzése közben. Helmont különben jó példát szolgáltatott a fonetikai vizsgálódás fontos eszközének és módjának; a megfigyelésnek, s a rajzokkal való szemléltetésnek helyes használatára is. Művének címlapján is egy tükör előtt ülő férfit ábrázol, aki az egyes hangzók képzése közben az ajakartikuláció arányait is méri (vö. 9. kép) [51]. Az öt vokális-típus hagvománvozódásának hosszú útját mutatja az a tény is, hogy pl. a magyar Kyss Sándor is ezt az öt típust tárgyalja és szemlélteti a magyar szakirodalomban is alig ismert munkájában. (

Elementare Universale Totius Generis Humani Alphabetum, Logometria, Orthographia, Logosophia, Scriptura item Diplomatica et Currens, in perpetuis legibus, naturae, fundata. Pesthini, 1813.) Az öt magánhangzó képzésével kapcsolatban szemléltető ábrát is közöl, mely „formationes aperturarum rimae glottidis sequens segmentalis figura indicat": (vö. 10. kép). Comenius különben a hangokat nemcsak „grammatico" osztályozza, hanem a hangképző szervek közremunkálásának módjait is tekintetbe véve, a hangok minőségi különbségeire is rámutat, s leírja a hangképzésben résztvevő szervek megfelelő mozgását is: ,,a erit, si ore patulo sonum exhalas, lingua subsidente, m, n: efflantur per nares, m tamen labiis clausis, n apertis . . stb., stb. Comenius ugyanis hangtani ismereteit már nemcsak az előd és kortárs grammatikusok műveiből merí10. kép 261