Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)
V II I . Comenius és kortársai általában a hangtani ismeretek adásában valóban fonetikai vonatkozású tudnivalókat nyújtanak, és nem a betűkről, a hangok jegyeiről (bár a műszavuk egybeesik) szóló ismereteket. Azt már Priscianustól is megtanulták, hogy „alias quidem esse literas naturales, quas pronuntiamus . . alias vero ad notandam pronuntiationem ex lineis arte factas . . ." Comenius jól ismerte a grammatikusok — köztük pl. Martianus Capella — megkülönböztetését, a hang és annak írásjegye, a betű között. A litera műszó Comeniusnál is két fogalmat jelölt: 1. „Literas naturales, quas eloquimur", 2. „Effectas vero characteres, quos scribimus". Ezért már Comenius elődei is viszonylag bő fiziológiai és akusztikai vonatkozásokra is utalnak, s a hangokat keletkezésükben, genetikus oldalról is bemutatják, s ez azt is eredményezte, hogy a beszélőszervekről is van mondanivalójuk. Comenius pl. a Janualis Grammatica-ban (XXI. rész) aránylag bő ismereteket közöl a beszélőszervekről is: „Organon . . . literas formandi: os et lingua . . . particularia: guttur, palatum, dentes, labia, nares." Különösen kiemeli itt is a nyelv és a száj jelentőségét, s a nyelvnek és az ajaknak az egyes magánhangzók artikulációjában tapasztalható viselkedését, illetőleg a nyelv mozgásának az egyes magánhangzók képzésére jellemző helyzetét és a megfelelő ajak-működést; kiemelve pl. azt is, hogy a magánhangzóknak, mint nyíláshangoknak („fluunt ore liberó, sono nusquam allidenti, majore tantum aut minore oris .. . apertúra") hangszínét a nyelv megfelelő mozgásával alakított szájüreg, illetőleg a megfelelő ajakforma határozza meg: ,,Si ore maximé patulo et lingua subsidente sonum exhalas, erit a, si minus patulo et lingua paulum assurgente: e, si lingua in canaliculi formám semiplicata: i, si ore rotundo: o, si prorsus coarctato labiisque exertis: u". Ugyanígy organo-genetikus szemléletben számol be a mássalhangzókról is. Pontos fonetikai megfigyeléseket rögzít pl. az m és az n hangok képzésmódjának és képzéshelyének leírásában is: „M efflatur per nares, labiis clausis, n itidem per nares, sed labiis apertis . . Comeniusnak feltűnő érdeklődése a nyelv fonetikai oldalát illetően, annak eredménye, hogy Comenius korában már valóban megindult a fejlődés a fonetikának, mint külön tudománynak kialakítása irányában is. Érdemes éppen ezért nyomon kísérni, hogyan fejlődött a fonetikai érdeklődés, a fonetikai szemlélet odáig, hogy az 1580-as évektől kezdve, Jacobus Matthiae Arhusiensis (J. Madsen) ismeretes munkájának (De Uteris libri duo, Quorum Prioré Nativa pronunciatio asseritur, 1586. [28] megjelenése óta a hangtani ismeretek egyre bővülnek, és valóban megnyitják az új tudomány, a fonetika tudománya kialakulása és nagyobb fejlődése útját is azok, akik a gyakorlati célokat szolgáló (helyes ejtésre nevelés, retorikai és gyógypedagógiai szempontok szolgálata) fonetikai irányú érdeklődésüket teljes erővel a fonetika tudományának megteremtése szolgálatába állítják. Témánk teljesebb kifejtése érdekében hasznosnak tartjuk, ha a fonetikai érdeklődés fejlődésének eddig ke252
