Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

vésbé ismert útját is bemutatjuk önálló forráskutatásaim eredményének rövid regisztrálásában. III. Már a primitív nyelvszemléletekben, a mitologikus nézőpontokban, s a nyelvről vallott spekulatív és bölcselkedő nézetekben is megjelennek a fonetikai érdeklődés nyomai, s nemcsak a nyelv, a beszéd akusztikai, fiziológiai oldalát, vonatkozásait hozzák kapcsolatba a beszélőszervekkel (a tüdővel, a gégével, a száj- és orrüreggel s főleg a nyelvvel), illetőleg más testi szervekkel (a szemmel, füllel és a kézzel), hanem a beszéd hatásának eredőit, a nyelv értelmi oldalának, a nyelvi elemeknek a tudattartalomhoz, a nyelvi kifejezőeszközökhöz való viszonyának nem egy vonatkozását is. Nem véletlen az sem, hogy az emberi beszéddel, a nyelvvel kapcsolatos szimbolikus rajzokban is gyakran jelenik meg a nyelv, a szem, a fül és a kéz ábrája. A nyelv, a szem, a fül és a kéz szimbolizálta ugyanis a hangos beszéd, a hangos írás, a hallás és a megértés egységét, Különösen a nyelvet, mint az „orgánum loquelae"-1, mint a beszélés fontos szervét ábrázolták nagyon gyakran. Az ember a primitív kultúrákban a nyelvet, mint a beszélés legfontosabb szervét (orgánum loquelae) annyira becsben tartotta, hogy a meghalt ember szájából kiszedte, s az isteneknek áldozta fel, külön égette el, hogy ne kerüljön a földben a rothadás sorsára. Az sem véletlen, — amire már utaltunk is —, hogy a nyelvhibákkal foglalkozó úttörő írások a hibázás okául a nyelvet, a szájban mozgó szervet jelölik meg. Gregorius Nazianzenus (akire Comenius több ízben hivatkozik is) [29] „Elégia de Lingua" című versében éppen a fentebb leírt szemléletnek jegyében és szellemében énekli a szájban levő nyelvről, hogy: ,,

Lingua quidem parva est, At viribus omnia vincit. . ." így az is érthető, hogy a szimbolikus rajzokban az ember a szájban levő szervnek, a nyelvnek ('Zunge') rajzával szimbolizálta az emberi beszédet, a nyelvet ('Sprache'), s annak csodálatos erejét, hatását. Joanus Pierius híres munkájának (Hieroglyphica: 1626) egyik ábráján pl. az emberi beszédet, a „sermo"-1 csak a fej, a nyitott száj, s a benne levő nyelv szimbolizálja: „Hermea signa . . . sine manibus et bracchiis sermonem indicia . . ., suapte vi pollente sermonem ostendit et sine manibus omnia conficere". (Lib. XXXV. Cap. XXXII.) (Vö. 2. kép.) Ugyanennek a műnek egy másik ábráján a nyelv, a kéz és a szem együtt szimbolizálja a beszédet, illetőleg a hangos beszéd, a hangos írás és a megértés egységét: Quo modo sermonem designant: linguam pingunt et oculum et manum . . ." (Vö. 3. kép.) Mielőtt tovább folytatnám a fonetikai érdeklődés fejlődéséről mondanivalómat, éi'demes megállnunk egy pillanatra. Comenius fizikájában 253