Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

Jellemző tényként említjük meg, hogy bár Comenius ismeretes korlátai következtében a nyelv eredetének kérdésében tesz is engedményt a teológiának, amikor azt írja, hogy „mens, manus et lingua dei dona sunt et linguam in homine cum mente et manu divinae sapientiae Organa esse . . .", ugyanakkor volt emberi bátorsága azt is hangsúlyozni: az ember feladata, hogy ezeket az „ajándékokat" „sibi excolat ac perficiat", mert a beszéd, a nyelv valójában emberi alkotás: ,,Sermo ipse sic vei sic formatus facinus nostrum" [25], ezért „linguam expolisse quam plenissime sapientiae (humanae) opus est" (Triertium Catholicum, Cap. XIII. 4.) Elődeinek nagy része és legtöbb kortársa a nyelv eredetének, fejlődésének és funkciójának problémáját tekintve, nem jutott el ilyen haladó felfogás hangoztatásáig. Egyik kortársa egyértelműen még ezt vallja: ,,Deus hominem fecerit, illique in ore linguam incluserit, quae sola animi interpres, vocem motibus variis in verba distinguit" [26]. Majd később látni fogjuk, nem véletlen, hogy Comenius oly gyakran foglalkozik az emberi beszédhanggal, a hangok képzésével, a hangképző szervekkel (organorum soni edendi: os, guttur, palatum, lingua, dentes), s hogy olyan nagyon érdekli őt az egyes nyelvek hangtani képe, alakja, illetőleg az egyes nyelvek fonetikai különbsége (differentia articulationis) [27]. Nyelvkönyveiben (Vestibulum, Janua, Orbis Pictus, Atrium, Schola Ludus) sem véletlenül irányult erőteljesebben Comenius figyelme az élő beszéd hangzásának sajátságaira. A különféle hangsajátság (hanglejtés, hangsúly, időtartam) aránylag bő leírása sem a véletlen műve. Különösen értékes többlet Comeniusnál, hogy igen gyakran utal az emberi beszédhang fizikai, azaz fiziológiai és akusztikai vonatkozására is, s a beszélőszervek anatómiájával kapcsolatban is sok a mondanivalója. Az sem véletlen, hogy a hangtani ismeretnyújtást kitágítja a logopédiai vonatkozások irányába is. Comenius a nyelvész, a filológus és a gyakorlati pedagógia mestere ugyanis a nyelvről szóló tanulmányaiban és a nyelvi nevelés gyakorlatát érintő írásaiban már nemcsak a nyelv spekulatív és öncélú filológiai szemléletét tükröző forrásokra utal, hanem figyelemmel kíséri a természettudományok, a fiziológia, az anatómia, a technika, a siketnéma-oktatás eredményeit is, s az ezekből tanultakat gyümölcsözteti az emberi beszédhang leírását, funkcióját is érintő tanulmányaiban, nyelvkönyveiben. A továbbiakban az a feladatunk, hogy megmutassuk, Comeniusnak már bő forrásanyag állott rendelkezésre a beszéd hangzásának, az emberi hang fiziológiai és akusztikai vonatkozásainak kutatásában is. Éppen Comenius századában erősödik a fonetikai érdeklődés, és a fonetikának, mint külön tudománynak kialakulása előtt is mindinkább felfedezhetők a nyelvről szóló sokrétű vizsgálódásokban a fonetikai szemlélet elemei, illetőleg az emberi beszédhang fiziológiai, akusztikai és logopédiai vonatkozásait előtérbe állító tudatos vizsgálódások nyomai. 251