Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

emlegeti: csak az ember képes beszélni (posse beneficio Sermonis) [20], és azt is több alkalommal fejtegeti, mi a különbség az állatok hangadása és az emberi nyelv, az emberi beszéd között. A Schola Ludus-bari (Pars II. Act. II. Sc. III.) pl. meglepően jól látja és láttatja az emberi beszéd és az állati hangadás közti különbséget, s helyesen tapint rá a nyelv eredetének problematikájában arra is, hogy az ember fejlettebb beszélő szerve és az emberi nyelvnek hangelemeket megkülönböztető sajátsága révén jutott a nyelvi jelek teremtésének birtokába: „Homo plures sonorum differentias edere potest, prae brutis, quia meliorem et magis variam Trachae, Laryngis, Oris, Linguae, configurationem accepit prae brutis: quorum pleraque nihil nisi unisonas edunt voces . . Comenius tehát jól tudta azt is, hogy nem a hangok létrehozásának képességében van különbség az ember és az állat között. Hangokat az állatok is képesek létrehozni, hiszen a hangadás szervei (pl. a gégefő, a hangszalagok) az állatok nagy részének is birtokában vannak. Azt is emlegeti Comenius, hogy az emberi nyelv is aránylag kis számú hangelemmel rendelkezik. Szerinte a nyelvek alapeleme 15—20 hangelem [,,Literarum (értsd: hangok) elementa viginti, ultra viginti"] [21], Meglepően tisztán látja az emberi nyelv fejlődésének útját ezen a vonalon is Comenius, amikor arra utal, hogy ezek a kisszámú hangelemek a gondolat kifejezésére alkalmas számtalan hangkapcsolattá, hangsorokká csoportosulva alkotnak jelentéseket hordozó szavakat: „Multiplex Literarum (értsd: hangok), transpositio est vocum (értsd: hangsor, szó) Jons" [22], Comenius számításokat is végzett a hangelemek kombinált permutatiójára vonatkozólag. A Methodus Linguarum Noinssima (1648) hasábjain [23] vázolt gondolatmenetének, számítási módjának és igen nagy számokat magában foglaló eredményének végső tanulságát így fogalmazza meg: „Habemus. autem bene distinctas Literas, ad minimum 20, hoc est quinque Vocales, consonantes 15, unde non duplo, neque centuplo, neque milleduplo, sed infinito maior prodit vocum multitudo" Ezt a problémát különben Comenius többször is felveti. A Via Lueis hasábjain is pl. arról értekezik (Cap. XIX.), hogy a beszéd során létrehozott emberi hangok aránylag kevés száma kisebb-nagyobb csoportokban elrendeződve, mennyire alkalmas eszköz az ember számára a lelki tartalmak, a gondolatok és az érzelmek kifejezésére: „Ex tam paucis primis literarum sonis, sola earum complicatione tanta Vocum multitudo formari potuit, ut ad omnem Rerum varietatem exprimendum sufficeret." Comenius tehát, amikor arra utal, hogy egy-egy nyelv aránylag kisszámú hangelemmel rendelkezik, s e hangelemek különféle kapcsolatában, kombinált permutációjában „tanta est transpositionum facunditas, tanta vastitas data est Linguae humanae per illos 20 primos et simplices Literarum sonos", s hogy az ember számára ez a kombináló lehetőség szinte kimeríthetetlen forrása a szavak alkotásának [,,infinitarum in linguis Vocum (értsd: szavak) /oris"], akkor valójában helyesen közelítette meg az emberi nyelv, az emberi beszéd kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos problémát is [24]. 250