Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

tis sermo est hominibus tributus" (Lib. I.) stb., stb. Fr. Bacon is a nyelv eszközjellegét és közlő szerepét emeli ki, amikor azt állítja, hogy a nyelv „vehiculum cogitationum de homine in hominem" [11]. Amikor Comenius azt is kiemeli, hogy „sermo humánus articulatus est", a filológiai hagyományban is sokszor emlegetett tételt ismétel. Előtte ugyanis már többen utaltak arra is, hogy az emberi nyelv, az emberi beszéd: hangnyelv, „loquela vocalis". Augustinus pl. (Comenius többször idézi is) azt mondja, hogy az emberi beszéd tagolt hangokkal történő gondolatközlés: ,,Loqui est articulata voce signum dare . . . qui loquitur suae voluntatis signum foras dat per articulatum sonum" [12]. Comenius hasonló értelemben nyilatkozik a beszéd funkciójáról: ,,Quid est loqui? Sono articulato mentis cogitata prof erre" [13]. Comenius tovább fejleszti ezt a meghatározást, s támaszkodva elsősorban Vives hasonló tételeire, nagyon helyesen állapítja meg, hogy az emberi nyelvnek hangelemeket megkülönböztető sajátsága révén képes az ember gondolatait, érzéseit a másik emberrel közölni: ,,

Homines varié articulato sono animi sensa sibi mutuo communicant" [14]. Az állatok nem képesek az általuk képzett hangelemeket a gondolatok kifejezésére alkalmas hangsorokká kapcsolni, nem képesek az artikulált beszédre: „Non habent sonos articulatos, qui ad omnes animi conceptus exprimendos sufficiant", csak az ember sajátja a sonus articulatus" [15], Nagyon gyakran utal Comenius arra is, hogy az emberi hang csodálatos építkezési anyag, s az ember számára a kifejezésre, a közlésre használható eszközök, jelek (gestus, pictus, nutus) között ez a legtökéletesebb, a legkifejezőbb: „Quid enim lingua mobilius?, Quid volubilius?" — teszi fel Comenius a kérdést. Az ember a tagolt hangokkal történő közlést, a nyelvet olyan eszközzé fejlesztette, amivel képes hallhatóvá, érzékelhetővé tenni társai számára a valóság tárgyait („Lingua est verborum res significantium et menti praesentantium . . . apparatus"), s közölni mindazokat az anyagi és szellemi értékeket, amelyeket a közösségben dolgozó ember megszerzett, kifejlesztett, elgondolt és megalkotott: „Sermonem esse pictam rerum imaginem: non enim de nihilo est, sed de Rebus: quarum imagines ille, qui loquitur, intra se concipiens, verbisque obvolvens, ad audientis transmittit" [16], Így a nyelv nemcsak a szellem mozgékony tolmácsa, hanem ember és ember közötti kötelék: több embert a tervek és munkák szövetségébe egyesít: „Sermo omnium ad omnes interpres . . . homines plures in consiliorum et operum societatem copulat" [17]. Comenius e tételeivel tudatosan bővítette ki és helyezte előtérbe a nyelv társadalmi funkcióját: „Ad societatem factus homo societátis vinculum accepit vocalem linguam ..." [18] Comenius azt is helyesen jegyzi meg a nyelvről szóló elméleti fejtegetéseiben [19]), hogy a nyelv funkciója és hivatása teljesítésének előfeltétele a társas élet, mert a nyelv társas jelenség, s a nyelv társadalom nélkül nem is képzelhető el: ,,Sermonem inter plures esse!" [Consultatio Catholica: Pars V. Panglottia. (Cap. III. 3.)] Comenius gyakran 249