Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A példák felhasználása pszichológia oktatásunkban, különös tekintettel szocialista iskolareformunk alapelveire

Dr. BERENCZ JÁNOS tanszékvezető főiskolai docens: A PÉLDÁK FELHASZNÁLÁSA PSZICHOLÓGIA-OKTATÁSUNKBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL SZOCIALISTA ISKOLAREFORMUNK ALAPELVEIRE A pszichológia-oktatással foglalkozó szakdidaktikai irodalom nagyobb részében a középfokú pszichológia-oktatást (gimnázium, régi tanítóképző) tartja szem előtt. E művek vagy globális-áttekintő jellegűek, vagy esetleg a pszichológia-oktatás világnézeti kérdéseit, egyes módszeres problémáit tárgyalják [1]. Hiányzik azonban a pedagógiai főiskolákon folyó pszichológia-oktatás egészének és részleteinek monografikus feldolgozása. E hiány és ugyanakkor az iskolareform felsőoktatási részében kifejtett feladatok teszik indokolttá cikkünk tárgyválasztását. Jelen tanulmány az általános- és gyermeklélektan főiskolai oktatásával — mégpedig mind az előadásokon, mind a szemináriumokon folyó munkával, mind a vizsgáztatással — kapcsolatban kísérli meg egyrészt összegezni tanszékünk eddigi tapasztalatait, másrészt igyekszik további lehetőségeket, problémákat is felvetni a példák felhasználására vonatkozóan. Kiindulásul hangsúlyozni kívánjuk azt a véleményünket, hogy a főiskolán folyó pszichológia-oktatás jelentékenyen különbözik mind az általános művelő középiskolákban, mind a felsőfokú tanítóképző intézetekben történő pszichológia-oktatástól egyfelől, másfelől viszont el kell határolnunk azt a pszichológus-szakképzéstől is [2], Tanulmányunk tárgyára vonatkozóan szükségesnek tartjuk még azt is előrebocsátani, hogy nem tekintjük célunknak még a relatíve értelmezett teljességet sem. Tehát nem törekszünk arra, hogy a példák felhasználásának valamennyi fontos elvi és gyakorlati problémáját felvessük, illetve megoldjuk. Célunk ehelyett szerényebben csak annyi, hogy konkrétan rámutassunk iskolareformunk néhány alapelvére a mi területünkön. Hangsúlyozni kívánjuk továbbá e cikk tárgyával kapcsolatban azt is, hogy témánkat a magunk részéről nem tekintjük merőben „eszközi", szűk értelemben vett „módszertani" jellegűnek. Alapjában véve, felsőoktatási- (illetve főiskolai-) didaktikai, pedagógiai monográfiának tekintjük jelen írásunkat. Vagyis cikkünkben nem törekszünk a „hogyan" 2* 19