Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: Az eldöntendő kérdés, mint didaktikai probléma

téke a pozitív vagy negatív számok összeadása esetén egyaránt a tagok abszolút értékének összegével egyenlő. Egy nyelvtani óra keretében is vizsgáljuk meg az eldöntendő kérdés alkalmazásának lehetőségét és értékét. Az óra az Egri Ped. Főiskola gyakorló általános iskolájában folyt le a VI. osztályban. A tanítási egység: a főnévi igenév. A szemléleti anyag egyik példája ez volt: Könnyű a jó tanuló megismerése. Az ezt követő példamondat ugyanezt a gondolatot fejezte ki, de módosított nyelvi formában: Könnyen megismerni a jó tanulót. Ez utóbbi mondatnak a táblára kerülése után ez a kérdés hangzott el a tanár részéről: Van-e különbség az első és második mondat tartalma, értelme között? Összehasonlító elemzéssel a tanulók meg" állapítják, hogy a két mondat jelentése között nincs különbség. Ezzel a megállapítással egy igen fontos következtetésnek az alapját teremtették meg, amely szerint ugyanazt a gondolatot más-más nyelvi formában is ki lehet fejezni. Ez a megállapítás alapja lett a további vizsgálódásnak, amelynek folyamán kiderítették, hogy a főnévi igenév mondatbeli funkciói során igei és főnévi sajátosságokat egyaránt felmutat. Az ismeretek alkalmazása éppen úgy szükségessé teheti eldöntendő kérdések beiktatását, mint az ellenőrzés, vagy az új ismeretek feldolgozása. A matematikában pl. ha a számtani feladatot nem szintetikus, hanem analitikus módszerrel kívánjuk megoldani, szinte elkerülhetetlen az ilyen kérdés a probléma ismertetése után: Számíthatjuk-e mindjárt a kérdezett adatot? Mit kell kiszámítanunk előbb? Aztán? A kérdéseknek ez a sora nem véletlen, és nem szükségtelen, hiszen mindeniknek megvan a maga helye és értelme a példamegoldás folyamatában. Előbb arról kell dönteni, hogy milyen részfeladatokat kell megoldani, azután ezek sorrendjét megállapítani. Történelmi és irodalmi órákon éppen a világnézeti és erkölcsi nevelés érdekében gyakran kell felvetnünk úgynevezett értékelő kérdéseket, amelyeknek a formája lehet eldöntő is. Ilyen pl. az a kérdés, amelyet az 1848/49. évi magyar szabadságharc eseményeivel kapcsolatban a tanulmány elején idéztünk. Hasonló kérdés felvetését igen nevelő hatásúnak figyeltem meg az 1905-ös orosz forradalommal kapcsolatban az Egri Ped. Főiskola gyakorló általános VIII. osztályában. Ezekről a kérdésekről helyes meglátással állapítja meg Barabás Klára és Lénárd Ferenc, hogy „még az indokolásnál is nagyobb igénynyel lépnek fel a tanulóval szemben, mert saját ismeretein, tudásán kívül semmilyen támpontja nincsen. Az ilyen kérdések igen nagy mértékben rászoktatják a tanulókat az önállóságra, az önálló véleményalkotásra, és így a gondolkodást, a határozottságot, a tanulók személyiségét fejlesztik" [18]. Persze, hozzá kell tennünk, hogy az értékelést csak akkor tekinthetjük pozitív tevékenységnek, ha a tanuló képes azt meg is indokolni. 15