Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Járosi András: A negatív számok bevezetésével kapcsolatos néhány probléma az általános iskolai számtan tanításban

hogy egy tanuló érdekesnek találta azt, hogy (—1) • (—1) ugyanannyi, mint ( + 1) • ( + 1). Megemlítek még két olyan tapasztalatot, amelyeket érdemes figyelembe venni, bármilyen módon tanítjuk is a racionális számok szorzását. Az egyik tanuló két különböző előjelű tényező szorzatának „—" előjeléből a példa alapján azt a következtetést vonta le a törvényszerűségek keresésekor, hogy itt is a nagyobb abszolút értékű szám előjele érvényesül, mint az összeadásnál. A példában véletlenül éppen a nagyobb abszolút értékű tényező volt negatív. Természetesen ellenpéldával azonnal meggyőztem, hogy nem így van. Célszerű tehát a nagyobb abszolút értékű számot pozitívnak választani. Egy másik tanuló két egyenlő előjelű szám szorzatának előjeléből felületesen következtetve három negatív tényező szorzatát is azonnal pozitívnak vélte. Ez arra int, hogy két egyenlő előjelű szám szorzata helyett ne mondjuk egyenlő előjelű számok szorzatát. A szorzás alaptörvényeit szintén felírtuk algebrai alakban. * * * Az osztás tanítására a kísérlet nem terjed ki, tekintettel arra, hogy abban nem merülnek fel komolyabb problémák. * * * Befejezésül vissza kell térnem a dolgozat elején megjelölt szempontokhoz és a kísérlet célkitűzéseihez, Valamennyien tudjuk, hogy lehet a negatív számok fogalmát és a racionális számokkal végezhető műveleteket egyszerűbben is tanítani. Mire való tehát ez a sokrétű módszeres eljárás? — vetődhet fel a kérdés. Miért választunk ilyen nehéz megoldást, mikor éppen a tanulók túlterhelése ellen harcolunk, ha van könnyebb is? Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem arról van szó, hogy ez az egyetlen helyes módszer. Ez csak egy kísérlet volt a lehetséges és szükséges sok közül éppen a jó módszerek felkutatására. Ha visszagondolok a megtartott órákra, egyáltalán nem él bennem semmiféle maximalizmusnak a benyomása. A tanulók nemegyszer kifejezték, hogy milyen érdekes, amit az órán tanulunk. Jöttek a szünetben is kérdésekkel, vitatkoztak egymással. Mindez azt mutatja, hogy a tanítás módszere megragadta a tanulókat, lekötötte figyelmüket, aktív munkára, gondolkodásra és ellenvetésekre serkentette őket. Sohasem esett szó arról, hogy nehéz, amit tanulunk, mert az óra sohasem fejeződött be úgy, hogy ne értettek volna meg mindent. Természetesen ebből egyáltalán nem szabad azt a következtetést levonni, hogy ez a módszer könnyű. Egyetlen osztályban első alkalommal való kipróbálása csupán arra ad választ, hogy lehet-e így tanítani a negatív szám fogalmát és a racionális számokkal való műveleteket. Lehet és meggyőződésem szerint nem nehezebben, mint másként, csupán kezdettől fogva ebben a szellemben kell végeznünk a munkát. Mi az előnye ennek a módszernek? 121