Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bihari József: Szovjet szerzők magyar nyelvészeti vonatkozású tanulmányai. I.

Amellett, hogy az agglutináló nyelvek esetképzői egyjelentésűek, egyben rendkívül világosak is. Erről bármelyik szó meggyőzhet bennünket, amennyiben nem változtatja meg alakját és ha nem vesszük tekintetbe a képző fonetikai változatait. Pl. a magyarban a -ba, az illativus képzője a szóban, amelyben mélyhangú magánhangzó van, mindig megtartja a -ba alakját: asztal-ba, fiók-ba. Ami pedig azokat a szavakat illeti, amelyekben csak magashangú magánhangzók vannak, ezekhez az illativusnak csak magashangú képzői járulhatnak: szekrény-be. Ennek a kettősségnek (és néha hármasságnak is) a legtöbb finnugor nyelvet jellemző ú. n. magánhangzóilleszkedés törvénye az oka. A lényege közismert: a legtöbb szóban vagy csak magas-, vagy csak mély magánhangzók lehetnek a magyarban. A magashangú szavakhoz pedig csak magashangú képzők (vagy ragok), a mélyhangú szavakhoz csak mélyhangú képzők (vagy ragok) járulhatnak. Ezzel szemben a flektáló nyelvek esetei nem ennyire világosak és nyilvánvalóak. A flektáló nyelvekben, különösen az oroszban az esetképzők összefonódnak a szótövekkel. Mindez persze azt mutatja, hogy az agglutináló és flektáló nyelvek esetei között tényleg van különbség, ami azonban Ivanov szerint mégsem adhat okot arra, hogy tagadjuk a magyar nyelv eseteit. Szerinte a magyar nyelv kutatóinak többsége nem is osztja ebben a kérdésben Balassa József véleményét. A szovjet finnugor nyelvészek véleménye szerint pl. a magyar nyelvnek jól kifejlett esetrendszere van. Egyes kutatók mintegy 24 esetre mutatnak rá a magyar nyelvben. K. E. Majtyinszkaja erről a problémáról a következőképpen nyilatkozik [17]: ,,A magyar nyelv mint a finnugor nyelvek többsége, a sok esettel rendelkező nyelvekhez tartozik, sőt a magyar a finnugor nyelvek közül is a legtöbb esettel rendelkezik . . . Sok magyar nyelvész a ragokat a különböző mondatrészek formánsainak (oformityel) nevezi, pedig ezek ugyanakkor, sőt mindenekelőtt a névszóragozás formánsai, mint ahogy a birtokragok is azok. Ezek (a ragok) a névszóragozás rendszerét alkotják és ezért nemcsak mondattani szempontból, hanem elsősorban morfológiai szempontból kell ezeket megvizsgálni." Majtyinszkaja szerint az esetek körüli zavart egyrészt az idézte elő, hogy a XX. század első felének néhány magyar nyelvésze lebecsülte a morfológiát, ezért nyelvtanaikban, mint ahogy Balassa nyelvtanában is, nagyon kevés hely jut a morfológiának, az esetragokat pedig — mint említettük —- a különböző mondatrészek formánsainak tekintették. Másrészt az esetek tagadása a magyar nyelvben azzal is kapcsolatos, hogy esetképzői más jellegűek mint pl. az indoeurópai nyelvek esetképzői: az esetképzők nem fonódtak annyira össze a tővel, mint — mondjuk az oroszban. Egyébként a magyar nyelv eseteit különböző elvek szerint lehet felosztani. Ivanov Majtyinszkaja alapján két nagy csoportra osztja őket: 1. alany-tárgy esetei, 2. határozói esetek. A határozói eseteket a következő táblázatban foglalja össze: 512