Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bihari József: Szovjet szerzők magyar nyelvészeti vonatkozású tanulmányai. I.

Az eset megnevezése Az eset képzője Orosz fordítása inessivus elativus illativus ban, ben ból, bői ba, be n ról, ről ra, re ig nál, nél hoz, hez, höz tói, tői v iz V na sz na hol? honnan? supressivus hova? hol? terminativus delativus sublativus do honnan? hova? meddig? adessivus allativus ablativus u k ot honnan? hol? hova? Ivanov részletesen elemzi a határozói ragok, vagy ahogy ő írja, a „határozói esetek képzői" eredetét, majd rátér a határozók felosztására. Szerinte legcélszerűbb a határozóknak 7 csoportját megkülönböztetni: 1. helyhatározó, 2. időhatározó, 3. módhatározó, 4. okhatározó, 5. célhatározó, 6. mérték- és fokhatározó, 7. megengedő-határozó. Balassa József [18] másképpen osztályozza a határozókat. Ö természetesen a határozók csoportjába sorolja az ú. n. „közvetett kiegészítőket" is, amelyeket „részes határozónak" nevez. Nyelvtanában így ír erről: „A részeshatározó ragja -nak, -nek (önállóan: nekem, neked stb.). Eredeti jelentése hely határozói irányítás hova? kérdésre. Mai általános használata a kinek? minek? kérdésre felelő határozó: a fiúnak adom a könyvet." Klemm Antal [19] viszont „állandó határozóknak" nevezi a közvetett kiegészítőket. Ivanov furcsának találja, hogy a nemorosz nyelvészek a közvetett kiegészítőket a határozók csoportjába sorolják és azokat különleges elnevezésekkel illetik. Az orosz eszközhatározói esetet pl. eszközhatározónak mondják, amely felfogás szerint e mondatban: „Pista ceruzával ír", a „ceruzával"-t határozónak kell tekinteni. Elismeri ugyan, hogy ez a „közvetett kiegészítő" („ceruzával") közel áll a határozóhoz, mivel kétféleképpen is kérdezhetünk rá: 1. Mivel ír Pista?, 2. Hogyan ír Pista? ez utóbbit kissé erőltetettnek véli), de gyakoribbnak, természetesebbnek tartja az első kérdést és ezért kitart a „közvetett kiegészítő" elnevezés mellett. Ellene van a „részelő határozó" névnek is. Az „egy pohár víz" példájára hivatkozik, amelyben egyesek a ,,pohár"-t részelő határozónak tekintik. Valójában azonban szerinte ez nem határozó, hanem jelző, amelyet főnév fejez ki, pontosabban: mennyiségi jelző, ami a tárgy mértékét vagy nagyságát szokta jelölni. Az ú. n. másodrendű mondatrészek osztályozása a nyelvtudomány egyik legvitatottabb problémája. Ivanov tanulmánya biztató kísérlet arra, hogy azt a magyar nyelv anyagán oldja meg. 33 513