Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa a Balaton vidékén 1671—1750.

nemcsak Volkra, hanem 1726. április 27-én Acsády Ádám püspök is megerősített. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök árendájukat 1746-ban évi 160 forintra emelte fel, majd tíz év múlva, 1756 decemberében úriszékre idézte meg őket. Az úriszéken a közeli Keszthely, Lenti, Lendva és Kanizsa — egykori véghelyek — elsősorban pedig székvárosa, Veszprém normája alapján kívánta a püspök az eg érszegiekkel is rendezni az úrbéri viszonyokat. ,,Sok véghely volt egykor, mint Kanizsa, Kányavár, Pölöske, Szentgyörgyvár, Lövő, Keszthely — érvelt a püspökség —, amelyek ma úrbéri alávetettségben tartatnak, — miért ne lehetne tehát ugyanerre a sorsra juttatni Egerszeget is?" [75]. Az egerszegiek elkeseredett, makacs osztályharca azonban útját tudta állni a püspökség törekvéseinek; a kúria meghagyta őket régebbi szolgálataik mellett. A szerződésük értelmében árendát fizettek, de jobbágyi szolgálatot, robotot nem tettek. A tized megadására is csak a Mária Teréziaféle úrbérrendezés folytán kényszerültek. ,,Mi városi szabad árendások lévén — vallották öntudatosan az egerszegiek 1768-ban — örökös jobbágyi kötelességen kívül vagyunk" [76]. Koller Ignác veszprémi püspök 1768-ban sem az egerszegiekre, sem a sümegiekre nem vetette rá a „keménykezű" Mária Terézia-féle urbáriumot, hanem továbbra is megtartotta őket korábbi „contractusok és eddig való usus mellett" [77], Ennek fejében, ha ,,a szükség úgy hozza magával, a Méltóságos Földes Uraság mellett egy holnapig stipendium (fizetés — Sz. I.) nélkül, többre pedig stipendiumért, fegyverrel szolgálni és katonáskodni kötelesek lesznek" [78], Az állandó hadsereg fenntartása —, amely mint újabb teher nehezedett az elnyomorodott, kifosztott magyar jobbágyokra —, az egykori véghelyek vagy katonafalvak különleges katonai szolgálatait szükségtelenné tette. Ritka kivételnek számított az olyan eset, mint Egerszegé vagy Sümegé, hogy az esetenként kiállítandó püspöki bandériumban kellett fegyverrel szolgálniuk. A földesurak 1730—1750 között egymásután vették revízió alá a különleges katonai feladatok teljesítése ellenében adott XVII. századi szerződéseket [79], Hiába hivatkoztak gróf Batthyány Ádám szepetneki alattvalói is a régi szabadságukat és katonai szolgálatukat tartalmazó szerződésre, ,,melv mellett rendes szabadságban és fegyverbéli szolgálatban voltak, táborokra jártak, de jaj, mely rosszul fordult utollára .. ." [80], A földesúr súlyos robotra fogta őket, irtásföldjeiket elkobozta, sokat közülük kiűzetett a helységből, s helyükbe új telepeseket hozatott. Mikor Széchenyi Zsigmond és Ignác az egykori véghely, Resznek iakóit jobbágyi járom alá akarták vetni, a földesurak ellen „pártot" ütöttek, s „örökös adózó fizető és robotoló jobbágyi kötelességüket félretévén" „nagy vakmerő fejességgel" megtagadták a földesúrnak járó szolgáltatásokat. A Széchenyiek a „refractarius (engedetlen — Sz. I.) és minden ok nélkül (!) fejeskedő, s az igazság ellen rugodozó, s vissza vonyó" jobbágyaik ellen fegyveres karhatalmat vettek igénybe, mire a resznekiek „helységüket pusztán hatták, rész szerént az erdőkben lappangottak, rész szerént szomszéd helységekben el széllettek" [81]. A földesurak ilyen és ehhez hasonló brutális módszerekkel törték .322