Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa a Balaton vidékén 1671—1750.

be az egykori végvári katonák utódait a „második jobbágyság" igájába. Azoknak a véghelyeknek a lakosait, akik örökös jobbágysorba kerültek, „száma nélkül hol marhával, hol gyalogh, télen, nyáron edgyaránt hajtották" úrdolgára [82]. A reszneki jobbágyok 1746-ban a helytartótanácsnál kértek védelmet földesuruk, gróf Széchenyi Ignác ellen, aki helységükben majort csináltatott, s ahhoz elszedte szántóföldjeik és rétjeik nagyobb részét. Most ők tartoznak „azon földeket megszántani, bevetni s aratni, réttyeit megkaszálni, fölgyüjteni, behordani, egy szóval mindennémü dolgait végben vinni" [83] A tisztek gorombasága a Festeticsbirtokokon — és másutt is — olyan hatalmas méreteket öltött, hogy Kernenden sok jobbágy kénytelen volt elhagyni telkét [84]. A szepetnekiek 1766-ban amiatt panaszkodtak gróf Batthyány Ádámra, mert mindenféle termésükből tizeden kívül kilencedet is vett, holott azelőtt nemhogy kilencedet, de tavasziból tizedet sem adtak [85]. „Az erdővel sem vagyunk szabadok — folytatták tovább panaszukat a szepetneki jobbágyok — úgyszólván még csak haszontalan fát sem merünk tűzre levágni, úgy marháinkat pascuáltatni (legeltetni — Sz. I.), noha az erdő is minket illetne. Most csak egy fejszére nyelet sem vághatunk, mindgyárt a jáger foszt bennünket és keményen büntetnek" [86]. A kemendiek az udvarhoz fordultak panaszukkal, hogy Festetics Kristóf „Magyarország összes törvényei és urbáriumai ellenére rendkívül súlyosan terheli meg őket" [87]. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a véghelyek egy részének sikerült megtartania viszonylag kedvezőbb kontraktualista, szerződéses helyzetét és a szabad költözködés jogát egészen a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig, sőt néhánynak (mint például Tihanynak, Sümegnek, Egerszegnek stb.) még ezután is. De terheik a földesúri árutermelés során a maguk sokrétű, változatos együttesével lassanként mindinkább egyöntetűbbé váltak — eltekintve néhány mezővárostól az örökös jobbágyok terheivel. Az egykori szélnek eresztett végvári katonák utódainak zöme, akár lakóhelyén, akár a szomszédos vidéken jobbágytelket felvállalva, lassanként beleolvadt az örökös jobbágyságba. A „vitézlő rend" szabadparaszti törekvései a Rákóczi-szabadságharc bukása után a XVIII. században hajótörést szenvedtek a megszilárdult második jobbágyság" keretében. JEGYZETEK [1] Magyarország története 1526—1790. Bp. 1958. 208. 1. [2] Takáts Sándor: Kísérletek a magyar haderő feloszlatásái-a, 1671—1702. Századok, 1904. 115—116. 118.1. [31 Batthyány-család lt. Missil. Fancsy István szentgyörgyvári kapitány levele Batthyány Kristófhoz, 1681. április 17. [4] Takáts, Kísérletek 125. 1. [5] Közös p. ü. lt. Babocsay levelei Montecuccolihoz, és a hadi tanács 1668. május 14-i jelentése a balatoni végházak nyomoráról, Hung. fasc. 14 564. Id. Takáts, Kísérletek 17. 1. [6] Uo. Batthyány Kristóf levele a hadi tanácshoz, 1668. május 23. Id.' Takáts, Kísérletek 18. 1. [7] Batthyány-család lt, Missil. Széchenyi György veszprémi püspök levele Batthyányhoz, 1654. július 2. 21* 323