Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A szakrendszerű oktatásra való áttérés néhány problémája az általános iskolában

vagy a termelési viszonyokból a fejlődés tényeire. Nem olyan következtetésekre gondolok itt, amelyek meghaladják a IV. osztályos tanulók életkori sajátosságait, hanem egyszerűbb, nyilvánvaló összefüggésekre. Sajnos, jelenleg a leíró földrajz, a ténymegállapító, a konstatáló eljárás még eléggé uralkodik a IV. osztályokban. A számonkérésben is érvényesül bizonyosfokú primitívség. Vannak kartársak, akik még a fontosabb tényanyag elsajátítását sem kívánják meg, s megelégszenek néhány bizonytalanul megfogalmazott mondattal. A földrajzórák helyes felépítése esetén — és ha az összefüggéseket megkerestetjük — a tanulók már a IV. osztályban rájönnek arra, hogy a könyvben található szöveg nem akárhogyan épül egymásra, hanem valami rend, logikus összefüggés szerint. Ez a felismerés nagymértékben segítségére lehet az ismeretek öszszefüggő és önálló elmondásában. Azok a tanulók, akik nem eszméltek rá arra, hogy a tankönyv bizonyos logikus rendben tartalmazza az ismeretanyagot, rendszerint mechanikus gyakorlással próbálják a részletek egymásutánját, a folyamatosságot biztosítani. Ez viszont óriási erőt és sok időt igényel. Kedvrontó is! A könyvből való tanulásban csak jártasságot szerezhet a tanuló a IV. osztályban. Az V. osztályban tovább kell folytatni ezt a munkát, sőt, a legfelsőbb osztályokban sem maradhat el. hiszen minden tárgy tanulásának megvan a sajátos módja. A szaktanárok feladata, hogy megismertessék a tanulókkal. A könyvből való tanulás jelentőségét a felső tagozatra való előkészítés szempontjából a legjobb gyakorlati nevelők már régebben felismerték. Próbálkozásuk azt bizonyítja, hogy akik már a IV. osztályban megtanulnak tanulni a könyvből, azoknak lényegesen kevesebb a problémájuk az V". osztályban. 2. A földrajzi órák arra is alkalmasak, hogy a tanulók hozzászokjanak a padon kívüli feleléshez. A felső tagozatban általános a tanári asztal melletti felelés. Ez több önállóságot és nagyobb összeszedettséget kíván a tanulótól, mint a padban való szereplés. Vannak iskolák, ahol ebben látják a felső tagozatra való előkészítés legfontosabb feladatát, s nemcsak a IV. osztályban, hanem már az alsóbb osztályokban is. Ez nyilvánvalóan félreismerése a lényegnek, s nem helyeselhető. Az alsótagozatos tanulók életkori sajátosságainak jobban megfelel a padban való felelés. Az anyag természete és méretei sem kívánnak összefüggő, folyamatos beszámolókat. Teljesen elegendő, ha a tanulók csak a földrajzi feleleteiknél jönnek ki a padból a térképhez. Ez természetes követelménynek tűnik fel, s nem zavarja a tanulót. Ugyanígy természetes az is, ha számtan- és írásórán mennek ki a táblához. Egyébként felesleges és zavaró, és semmivel sem járul hozzá a felső tagozatra való jobb előkészítéshez. 3. A könyvből való tanulás problémáját a szülőkkel is meg kell beszélni. Az V. osztályban tanító nevelők gyakran tapasztalják, hogy tanítványaik azért vesztik el kedvüket a tanulásra, mert a szülők szóról szóra való tanulást követelnek a gyermektől. Az ellenőrzést rendszerint úgy végzik, hogy kezükbe veszik például a földrajzkönyvet, s lépésről lépésre, mechanikus pontossággal követelik az anyagot. Ez az eljárás nem alkalmas arra, hogy értelmes munkára szoktassa a gyermeket, s hogy a tanulásban megtalálja a maga örömét. Sőt, riasztólag hat. 93