Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: A tanári beszéd (A tanítási óra nyelvi formálása)

A pedagógus órán elhangzó nyelvi megnyilatkozásaival kapcsolatban legfeljebb ilyen általánosságokat olvashatunk az eddigi magyar szakirodalomban [5]: a pedagógus ne beszéljen az órán se túl hangosan, se túl halkan, ne harapja el a szóvégeket, ne alkosson igen hosszú, öles mondatokat. Kellő arányban éljen a monologizálás és a dialogizálás eszközével. Ne kövessen túl lassú vagy túl gyors beszédtempót, hanem legyen a hangerősség és a tempó helyes variálásának mestere. Kerülje az ún. tipikus tanári beszédmodort: az erőltetett artikulációt, az osztályzajt túllicitáló kiabálást, a természetellenes hanghordozást, az öblögető hangvevést, a „nótára" beszélést, a monotoniát, a gége és a garatfal merev megszorítása útján történő hangképzést, az ,,igen lecsapó, majd ismét felhágó" (Gáti) hanglejtést, vagy ,,a lélegzete elmaradásáig nyújtott" (Bitnitz) hangadást, a szótagok természetellenes megnyújtását. Ne szolgáltasson beszéde elrettentő példát az erőltetett, keresett affektációra, a színésziesen modoros negédeskedésre vagy a tudatosan vállalt tanári „objektív", száraz előadói modorra. Taglejtésében, mimikáiban tartson határt, s törekedjék a természetes, érthető, kifejező beszédre, a logikus közlésre stb. stb. Az eddigi irodalom a tiltás és ítélkezés jegyében inkább csak a tanári beszéd negatív oldalára, hibáira hívta fel a figyelmet, s kevesebb segítséget adott a pozitív nyelvművelés céljainak megfelelően a pedagógus beszédkultúrájának fejlesztését is célzó nevelői munkához. Először is súlyos mulasztása volt eddigi tanárképzésünknek, hogy kevés alkalmat adott a pedagógus-jelöltek előadókészségének fejlesztésére. Retorikai ismereteket sem nyújtottunk, s a fonetikai, hangtani elméleti anyaghoz igen kevés beszédtechnikai, logopédiai és beszédnevelési tudnivalót kapcsoltunk. A helyes, szép és érthető beszéd technikailag elsajátítható feltételeiről kevés szó esett, bár a pedagógiai főiskolák az utóbbi években tervszerűen csatolták a fonetikai elméleti anyaghoz azokat az ismereteket is, amelyek a helyes magyar kiejtés kérdéseit állították előtérbe. Az egyetemek és főiskolák kiejtési versenyei azt a célt is szolgálták, hogy a leendő magyar tanárokban tudatossá váljék a beszédhelyességre, a szép, helyes beszédre való törekvés pedagógiai jelentősége is, hiszen a pedagógus szép és megtisztelő hivatása az is, hogy növendékeit az érthető, a fegyelmezett, a helyes és szépen hangzó beszédre is megtanítsa, ránevelje. [6] Azt már néhány magyar írás [7] külön is kiemelte, hogy ,,minden pedagógusnak fonetikusnak kell lennie" (Sarbo), s a fonetikai, beszédtechnikai, beszédhelyességi ismereteken túl egészséges „beszédműszerrel" is kell rendelkeznie. Itt álljunk meg egy pillanatra! Azt mindenki természetesnek tartja, hogy a beszédhibás, pöszebeszédű, erősen selypítő, dadogó ember nem alkalmas a pedagógus pályára, mert nevetségessé válik, s állandóan fertőzi a gyerekek beszédét is, mégis a pedagógusok kiválasztása alkalmával tervszerűen és hozzáértők útján a jelöltek ilyen irányú megvizsgálását eléggé elhanyagoltuk. Ezt a munkát pedig nagyobb körültekintéssel kell elvégeznünk. A felvételi vizsgákon alaposabban kell megfigyelnünk a jelöltek beszédét, hangját, a hang kifejező erejét, moduláló képességét vagy gyengeségét, orgánumát, hallását, 8