Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: A tanári beszéd (A tanítási óra nyelvi formálása)

Dr BAKOS JÓZSEF tanszékvezető főiskolai tanár: A TANÁRI BESZÉD (A tanítási óra nyelvi formálása) Az élő beszéd ápolása, a beszédhelyesség problémáinak előtérbe helyezése igen fontos nyelvi nevelési feladat. Helytelen volt tehát az a nyelvművelő gyakorlat, amelyik a nyelvi megnyilatkozásoknak csak írott formájával törődött. [1], Hiányos volt eddigi tanárképzésünk is, mert aránylag kevés alkalmat és ismeretet adott a leendő pedagógusoknak beszédkultúrájuk fejlesztésére, tudatos ápolására [2], Pedig a tanári beszéd ápolása, fejlesztése az iskolai nyelvművelő munkának is előfeltétele. A pedagógusnak ugyanis nemcsak beszédpedagógiai, beszédtechnikai és retorikai ismeretekkel, s a beszéd helyességére vonatkozó tudnivalókkal kell rendelkeznie, hanem arra is törekednie kell, hogy minden élőszóbeli megnyilatkozása a szép és helyes beszéd legtermészetesebb szemléltető eszköze is legyen, s önmagában véve is követendő példát szolgáltasson a helyesirányú és eredményes iskolai beszédnevelés nem könnyű munkájában. Imre Sándor 1886-ban írt egyik cikkében [3] már helyesen jegyezte meg erre vonatkozólag: a tanítónak, a pedagógusnak ,,élőbeszédével, hangoztatásával, értelmes és kedélyes felolvasásaival, egész szellemi valójával, mely úgyis a beszédben testesül meg, kell hatnia, nevelnie." Az 1887-es Gimnáziumi Tanítás Terve is utalt arra. hogy „magától érthető követelni, hogy minden tanár élő szavában a nyelvtani helyesség és a jó ízlés példáját adja növendékeinek." I. A tanítási folyamatokban a pedagógus az élőszó számtalan megnyilatkozási formáját használja: kérdez, elbeszél, ismertet, beszélget, közöl, magyaráz, előad, értekezik, felolvas, idéz, verseket mutat be, (mindezt a tanári beszéd összefoglaló névvel jelöljük), s mégis az óra nyelvi formálására alig van gondja. A pedagógusok tervszerű óraelőkészítése erre az igen fontos szempontra nemigen terjed ki. A magyar szakirodalom alig foglalkozott ezzel a problémával, pedig ennek a fontos kérdésnek külföldön ma már jelentős irodalma van [4],