Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

felbomlik, diszharmonikus vonások mutatkoznak meg. (Megjegyezzük, hogy a diszharmonikus vonások semmiképpen sem azonosak a konfliktusokkal, krízisekkel és csak sajátos társadalmi-nevelési behatásokra jöhetnek létre krízisek). Ez a diszharmónia oldódik fel, válik magasabbrendű harmóniává az ifjúnál, kedvező nevelési-társadalmi körülmények esetén. A tagadás tagadásának törvénye tehát példánkban röviden így jellemezhető: egyszerű harmónia — diszharmónia — a diszharmónia tagadásként magasabb szintű harmónia. A tagadás tagadásának dialektikus törvénye alapján hívhatjuk fel arra is a figyelmet, hogy a gyermeki fejlődés egyes szakaszainak sajátosságai nem múlnak el teljesen nyomtalanul, hanem — a hegeli dialektika szóhasználatával élve azt mondhatjuk, hogy — „megszünten megmaradnak." Ezt példázzák olyan jelenségek, mint az úgynevezett „visszaesés" (regresszió), „rögződés" (fixáció) és „visszatolódás" (décalage). * * * Eddigi vizsgálódásaink már bizonyos fokig alapot adnak arra, hogy megkíséreljük összefoglalni a „fejlődési sajátosság" értelmezésének egyes főbb vonásait: A fejlődési sajátosság a gyermeki fejlődés bizonyos szakaszában — konkrét társadalmi, nevelési tényezők behatására kifejlődő — és egyegy életkori, fejlődési szakaszra jellemző, tipikus pszichikai sajátosságok összességét jelenti. A gyermeknek e sajátosságokkal együtt vannak csoport-, és egyéni sajátosságai is; e megkülönböztethető pszichikai sajátosságok azonban egymástól mereven nem szigetelhetők el, egymással kölcsönhatásban, dialektikus egységben fejlődnek. A gyermek különféle pszichikai sajátosságainál, így konkréten a fejlődési sajátosságoknál is — érvényesülnek a dialektika mozgástörvényei. Talán azért sem volt érdektelen és felesleges a „fejlődési sajátosságok" fogalmát kissé részletesebben — még ha talán túl bonyolultnak hatott is az előző meghatározás — összefoglalni, mert vannak tanulmányok, viták újabban is, ahol a gyermek különböző sajátosságait differenciálatlanul emlegetik, vagy nem eléggé tudatosan dialektikus módszerrel, a materialista dialektika alapján vizsgálódnak, vitatkoznak. Ilyen konkrét megnyilatkozások kritikai elemzése azonban már fcúlmenne mostani tanulmányunk célkitűzésén. V. Jelen tanulmányunkban a gyermek fejlődési sajátosságának néhány kérdését boncoljuk a gyermeklélektan oldaláról. Megvan azonban a „fejlődési sajátosság" értelmezésének a nagyon erős kihatása az oktatás, nevelés gyakorlati problémáira is. Ezért nem mulaszthatjuk el, hogy kifejezésképpen témánkhoz kapcsolódóan szóljunk a világnézeti nevelésről, konkrétebben az ateista nevelésről. Kérdésfeltevésünk: megvan-e az alap a kisgyermeknél és az isko63