Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bihari József: Szovjet szerzők magyar nyelvészeti vonatkozású tanulmányai. I.

igepárokat, mint írni — megírni az orosz piszaty — napiszaty megfelelőinek tekintenénk, mivel a „befejezett" megírni igének lehet jelenidejű alakja és jelentése is a magyarban.*) Vessük össze ezeket a mondatokat: „Ö minden nap megír egy levelet" — „On jezsednyevno piset po piszmu" és „Ö minden nap ír egy levelet". A második mondat formálisan ugyanúgy fordítandó oroszra, mint az első: ,,On jezsednyevno piset po piszmu". De az első mondatban az ige előképzője (a meg-) pontosan kifejezi, hogy a cselekvés alanya nemcsak írja a leveleket, hanem az írást be is fejezi teljesen, a második mondatban azonban a cselekvésnek ez az oldala nem világítódik meg, vagyis nem derül ki, hogy befejezést nyer-e a levél írása vagy nem. íme néhány példa, ahol a ,,meg-" előképzős igék olyan jelentésekben fordulnak elő, amelyek nem jellemzőek az orosz befejezett igékre (holott a legvilágosabban éppen ez az előképző fejezi ki a magyarban a „befejezettség" árnyalatát): elég, ha a macska közbejön, ha megeszi a pecsenyét (Mikszáth: Különös házasság) — „dosztatocsno, jeszli vmesivajetszja koska, jeszli ona szjedajet zsarkoje"; aranyzuhatagos fejét ha megfcirókáltam, szememet mindig félve és szégyenlősen sütöttem le (Móra: Nádihegedű) — „Kogda ja glagyil (folyamatos!) jejo golovu sz zolotimi kudrjami. ja vszegda robko i sztidlivo opuszkal glaza"; A gazdám jó volt hozzám. Néha megsimogatott és megveregette az arcomat (Gárdonyi: A láthatatlan ember). — „Hozjajin otnoszilszja ko mnye horoso. Inogda on laszkal (folyamatos!) menya i trepal (folyamatos!) po scseke". Az ilyen és hasonló példákból nyilvánvaló, hogy a magyar „befejezett igéknek" az oroszban gyakran ismétlődő cselekvést kifejező folyamatos igék felelnek meg. Igaz, az ellenkezőjére is van példa: „Mátyást királlyá választották" — ezt oroszra csak befejezett igével lehetne fordítani. Másodszor pedig az előképzőkkel kifejezett vid-jelentések, mint már említettük, a magyarban nem tekinthetők nyelvtani kategóriáknak, mert az előképzők többsége nem alkalmas a vidék kifejezésére. Az igék többségéhez még a meg- előképző sem kapcsolható, pedig ez szinte a vid-jelentések kifejezésére van specializálva és nagyobb mértékben tartalmaz nyelvtani általánosítást, mint a többi előképző. Igaz, hogy az oroszban is különböző eszközökkel fejezik ki a vid-jelentéseket, és ezek közül sem általánosítódott elegendő mértékben egyik sem. Ennek ellenére az oroszban a befejezett igék képzésének elég logikus rendszere alakult ki, amelyeknek megvannak a maguk különböző morfológiai és fonetikai sajátosságaik, de ugyanakkor egyforma nyelvtani tulajdonságokkal is rendelkeznek (pl. lehet belőlük egyszerű jövő időt képezni, nincs cselekvő és szenvedő alakú jelenidejű melléknévi igenevük). Ezeket az igéket szembe lehet állítani a folyamatos igékkel, amelyek ismét más nyelvtani tulajdonságokkal rendelkeznek. Végül Majtyinszkaja utal még arra is, hogy az igék e két nyelvtani rendszerének ez a logikus kölcsönösségi viszonya az igék hatalmas több*) Az oroszban is, ha oly ismétlődő mozzanatos cselekvést jelöl, amely tartós cselekvés háttere mellett megy végbe: To, kak zver, ona zavojet, To zaplacset, kak gyitya." \M. Gorkij r Burevesztnyik. — B. J.] 509