Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bihari József: Szovjet szerzők magyar nyelvészeti vonatkozású tanulmányai. I.

készültséggel foglalkozik a vidék problémájával magyar nyelvi vonatkozásban K. E. Majtyinszkaja [10], aki a fentiekkel kapcsolatban részben más álláspontot foglal el. Szerinte a magyar nyelvben nincs meg a vid grammatikai kategóriája [11]. Ez a megállapítás azonban, mint később látni fogjuk, főleg csak azt kívánja hangsúlyozni, hogy az orosz videknek nem mindig felelnek meg a magyar igekötős vagy utóképzős igék kifejezte cselekvések, vagy azt, hogy a magyar nyelvben más (mennyiségi) síkon jutnak kifejezésre az orosz vidék jelentései. A vidék árnyalatait azonban a magyar nyelv is nagyszerűen tudja érzékeltetni elő- és utóképzői révén, amelyek egymáshoz viszonyítva funkcióbeli különbséget mutatnak fel. Prefikszációval fejezzük ki bizonyos mértékig a cselekvés befejezettségét vagy befejezetlenségét (szoversennoszty, nyeszoversennoszty), a szuffikszáció segítségével pedig a cselekvés mennyiségi sajátosságait állítjuk egymással szembe: a tartamot (prodolzsityelnoszty) a rövidséggel (kratkovremennoszty) és mozzanatossággal (mgnovennoszty), az ismétlődést (povtornoszty), az egyszeriséggel (odnokratnoszty). Más finnugor nyelvekben is megvannak a nyomai annak, hogy az igei cselekvés mennyiségi oldalait állítják egymással szembe. Majtyinszkaja ezzel kapcsolatban idézi [12] A. V. Bnbrih sorait, aki a komi nyelvről írva hasonló következtetésre jut. A vid-vonatkozású utóképzőket Majtyinszkaja különben két nagy csoportra osztja jelentésük alapján: 1. olyan utóképzőkre, amelyek tartamot, ismétlődést vagy széttagoltságot fejeznek ki, és 2. olyan utóképzőkre, amelyek rövidséget, mozzanatosságot, a cselekvés kezdetét fejezik ki. A vidárnyalatokat kifejező utóképzők a magyarban néha megváltoztatják az ige jelentését is: szűr-ni — szürcsöl-ni. Az 1. csoport képzői: —g—, —d—, —sz—, — z —; — 1 —. A 2. csoport képzői: — n —, — 1 — (— 11 —), — t —, ~ P —> — m—, — k—. Amíg az utóképzők főleg az orosz vidék árnyalatait adják vissza a magyar nyelvben, addig az előképzők már jobban megközelítik az orosz vidék kifejezte cselekvések jelentéseit. Az előképzők mind a magyarban, mind az oroszban megváltoztathatják az ige jelentését: aludni — megaludni; gyelaty — peregyelaty; van azonban a magyar előképzőknek egy olyan sajátosságuk is, amely már az orosz befejezett igék szemantikájára emlékeztet. Csakhogy a magyar előképzős igék „befejezettség "-et kifejező vid-jelentései ugyancsak más síkon nyilvánulnak meg, mint az orosz befejezett igék vid-jelentései- Először is — állapítja meg Majtyinszkaja — a cselekvés befejezettségét kifejező igei előképzők a magyarban mindenekelőtt azt fejezik ki, hogy a cselekvés végbemegy teljesen, vagy (ritkábban), hogy a cselekvés elkezdődik. Azonban a befejezettség árnyalatát kifejező magyar előképzős igékből képezhetők a melléknévi igenevek olyan időalakjai is, amelyek megegyeznek a folyamatosság árnyalatát kifejező igék melléknévi igeneveinek időalakjaival, míg az orosz befejezett és folyamatos igéket, mint ismeretes, megkülönböztetik egymástól az időalakok képzési módja és a melléknévi igenevek rendszere is. Ezért nem lenne teljesen helyes, ha az ilyen 508