Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bihari József: Szovjet szerzők magyar nyelvészeti vonatkozású tanulmányai. I.

Mindenesetre, helyesen állapítja meg Andrejeva, a legnagyobb nehézséget oroszul tanuló tanulóinknak az orosz igealakok, az ú- n. videk okozzák. A vid-kategória aránylag nem régi eredetű az orosz nyelvtanban, de nagyon sokat és sokan írtak már róla. Ennek ellenére a videkkel kapcsolatos problémák egész sora még ma sem tisztázott, a viták folynak, nem meglepő tehát, hogy a mi tanulóink is birkóznak a viddel, amely az orosz nyelvtannak ma egyik legalapvetőbb kategóriája. Persze a vid, az, hogy a cselekvés lefolyását, annak jellegzetességét, időbeli korlátait vagy éppen korlátozatlanságát az orosz ragyogóan ki tudja fejezni, nemcsak a mi tanulóinknak okoz nehézséget. P. Boy er, az orosz nyelv professzora a párizsi Keleti Akadémián pl. így nyilatkozik erről a kérdésről: „Lehetetlen tagadni, hogy a befejezett és folyamatos igék megválasztása az orosz nyelv egyik leginkább le nem győzhető nehézsége marad." És az orosz nyelv idegenek részére való tanítása teljesen igazolja ezt a gondolatot. A „vid" fogalmát egyes tanárok és tankönyvírók azzal igyekeznek közelebb hozni a tanulókhoz, hogy a tanított tanulók anyanyelvében hasonló jelenségre próbálnak rámutatni. Ez nehéz, de néha lehetséges — állapítja meg Andrejeva és éppen a magyar nyelv példájára hivatkozik. Balassa alapján [9] megemlíti, hogy a magyar nyelvben sok olyan különleges szóképző van, amelyek segítségével kifejezhető a cselekvés lefolyásának jellege, azaz jelölhető, hogy a cselekvés nem egyszeri, hanem periodikusan ismétlődik huzamosabb időn át, vagy pedig hirtelen, egyszeri, rövid ideig tartó. Mind az ismétlődés, mind a tartós cselekvés, valamint a mozzanatos vagy egyszeri cselekvés kifejezésére a magyar nyelvnek igen sok képzője van. Balassa szerint ehhez a csoporthoz sorolhatunk még néhány olyan képzőt is, amelyek a cselekvés kezdetét fejezik ki. Sok magyar igének párhuzamos alakja van, az egyik egyszeri, mozzanatos cselekvést, a másik tartós vagy ismétlődő cselekvést fejez ki: harsog — harsan, mozog — mozdul, hörpöl — hörpint. Andrejeva a fenti példákból azt a következtetést vonja le, hogy a magyarban vannak igealakok, amelyek közel állnak az orosz igék vidjeihez nemcsak lexikailag, hanem a képzés módját illetően is. Ez segítségére lehet szerinte a magyar tanulóknak a vidék megértésében és használatában, bár — sajnos — nem biztosíték azért arra, hogy helyesen fogják megválasztani a vidékét, vagyis hogy nem fognak hibázni a vidék használatában. Mindenesetre valami könnyebbséget azért csak jelent az anyanyelvvel való egybevetés lehetősége e téren is. A továbbiakban azt állítja, hogy a vid-kategóriákkal nem rendelkező nyelvek csak akkor képesek visszaadni az orosz igék vid-beli árnyalatait, ha az előképzők megváltoztatják az ige jelentését. E módon ugyanis lexikai értelemben új szavak keletkeznek és ezek már meglehetnek a szóbanforgó nyelvekben. Ez a megállapítása azonban a magyarra nézve nem mindig érvényes, mert a mi igekötőink néha akkor is eléggé hűen tükrözik az orosz vid megfelelő alakját, amikor csak ú. n. vidpárokról és nem új jelentésű igékről van szó. Pl. építeni — felépíteni. Sokkal alaposabban, részletesebben és nagyobb tudományos fel507