Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bihari József: Szovjet szerzők magyar nyelvészeti vonatkozású tanulmányai. I.

más gyakran állítmány vagy főnéviesül. (Eta knyiga — moja. Vi sz nami, a nye nas.) A magyar sokkal gyakrabban használja a birtokos személy ragokat, mint az orosz a birtokos névmásokat. Mivel a magyarban a családtagok, testrészek stb. gyakran állanak birtokos személyragokkal: fivérem levelet írt apánknak, fejemre teszem a kalapot, elvesztetted a sapkádat, a magyar tanulók anyanyelvüknek ezt a sajátosságát az oroszra is vonatkoztatják és kiteszik néha az oroszban ott is a birtokosnévmást, ahol az nem kötelező vagy egyáltalán nem is kell. Sokszor hallani ilyen helytelen mondatokat: szemja szosztojit iz mojej matyeri, mojevo otca. mojej szesztri, mojih bratyev- — Mi vimili nasi ruki. — Ja vesaju mojo palto v gorgyerob. — Ja zabil moji percsatki. — Vlaszty nahogyitszja v szvojih rukah naroda. Az effajta hibákat gondosan elemezni kell. Jelentős nehézséget okoz a magyar tanulóknak a „szvoj" névmás használata. Néha elég pontos megfelelője ennek a magyar „saját" névmás: Anna megmutatta a levelet a saját anyjának — Anna pokazala piszmo szvoj ej matyeri. — Péter beszélt a saját apjával — Pjotr govoril szo szvoj im otcom. Ugyanúgy mint a „szvoj", a „saját" is vonatkozhat az 1., 2. és 3. személyre egyaránt. Használata azonban mégsem esik egybe a „szvoj" használatával. A „saját"-ot — magyarázza szerzőnk — akkor használjuk a magyarban, ha különös hangsúly van rajta. Ha nincs rajta különös hangsúly, helyette az egyszerű birtokos személyragokat használjuk. Ezért külön gyakoroltatni kell a „szvoj" és „jevo" birtokos névmásokat. Ennek a gyakorlására összefüggő szöveget ajánl Konyajeva, példái ismét ötletesek, azonban szerintünk nem látja helyesen a problémát a mi szempontunkból. Egyszerűbb, ha azt mondjuk tanulóinknak, hogy a „szvoj" névmást az oroszban csak akkor szabad használni, ha a birtokos és a cselekvés végrehajtója ugyanaz: Mi iszpravim szvoji osibki. Főleg csak a 3. személyű birtokos esetén kötelező a használata — on prodal szvoj dom, az 1. és 2. személyű birtokos esetén a használata nem kötelező — ja prodal moj (szvoj) dom, ti prodal tvoj (szvoj) dom [3]. Külön fejezetet szentel Konyajeva tanulmányában az orosz birtokos mellékneveknek, ami a magyarban nincs meg- Ügy találja, hogy a főnevekkel álló orosz birtokos melléknévnek a magyarban rendszerint összetett főnév felel meg, amelyek közül az első egy madár vagy állat nevét adja meg: madárfészek, halvér — ptyicsje gnyezdo, ribja krov. A mi közkézen forgó orosz nyelvtanaink elég szűkszavúan emlékeznek meg a birtokos melléknevekről. Az ,,-inij" végűeket (pl. losagyinij) meg sem említik: [4] losagyinaja kozsa — lóbőr. Persze nyilvánvaló, hogy az ,,inij"-ben az ,,-ij" csak a melléknév végződése, de az „-in" végű birtokos mellékneveket éppen az szokta jellemezni, hogy külön melléknévi végződésük nincs. Már pedig kétségtelen, hogy a „losagyinaja kozsa" első tagja birtokos melléknév. Az ilyen típusú melléknevekben, mint: kozij szir, kozji tropi stb. már elhomályosult a birtoklás és majdnem teljesen egybeesett jelentésük a viszonyt jelölő melléknevek általános jelentéseivel. Ezt az is 503