Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bihari József: Szovjet szerzők magyar nyelvészeti vonatkozású tanulmányai. I.

vigyerzski, voli. — U bolnovo jeszty appetyit — u bolnovo nyet appetyita. Hasznos észrevételei vannak Konyájevanak a „nye" és „nyet" tagadószók, valamint a birtokos névmások használatával kapcsolatban is. Ha a mondatban nem hangsúlyozzuk vminek, vmilyen tulajdonságnak, sajátosságnak stb. a távollétét, és a tagadás csak a melléknévre vonatkozik, akkor a „nye" tagadószót használjuk, nem pedig a „nyet"-et. Erre szintén külön rá kell mutatni, mert a magyar „nem" tagadószót oroszra egyaránt fordíthatjuk ,,nye"-vel és „nyet"-tel. Ezért a magyarok gyakran mondják: „U pevca nyet szilnij golosz". (pedig hangja van, csak nem erős!), ,,U brata nyet horosij haraktyer", (pedig jelleme van, csak nem erős!)- Helyesen: U pevca m/eszilnij golosz, u brata m/ehorosij haraktyer. Vagyis: ha egy főnevet tagadunk, a tagadószócska: nyet, ha egy tulajdonságot tagadunk, a tagadószó: nye. Konyajeva megemlíti, hogy hallgatói az „u menya jeszty", ,,u menya nyet" szerkezetek helyett eleinte gyakran „ja imeju", „ja nye imeju" szerkezetet használtak: ja imeju szesztru, on imejet horosij haraktyer. Azt mondják: ja imeju trudnoszty v rabotye, pedig helyesebb: u menya jeszty trudnosztyi v rabotye. Szerinte bonyolítja a problémát az is, hogy az ,,imety"-nek nincs a magyarban pontos fordítása. Ez azonban nyilvánvalóan tévedés, hiszen Hadrovics—Gáldi nagyszótára csaknem két hasábon adja meg a fordításait. Inkább azt lehetne mondani, hogy az „imety" használata hivatalosabb ízű és csak néhány megmerevedett kifejezésben fordul elő: imeju cseszty stb. Konyajeva szerint állításnál a „lenni", tagadásnál, jelenidőben a „nincs" megfelelő alakjával fordítható magyarra. De a „lenni" ige nemcsak azt jelentheti, hogy „imety", „imetyszja", hanem azt, hogy „nahogyityszja", „szuscsesztvovaty", „bity". Mindez megnehezíti tényleg az „imety" használatát. Ezért hallani néha ilyen helytelen mondatokat: „mi imejem na sztyenye plakat", „Onyi budut imety v klasszé sztyengazetu" stb. Az az érzésünk, hogy Konyajeva csak felvetette az „imety"-tyel kapcsolatos problémát, de kielégítően még meg nem oldotta annak ellenére, hogy helyes használatára néhány jó példát ajánl: imety pravo na, imety znacsenyije, imety otnosenyije k csemu-nyibugy, imety vozmozsnoszty csto-nyibugy szgyelaty, imety meszto, imety uszpeh, imety predsztavlenyije o csom-nyibugy, imety ponyatyije o csom-nyibugy stb. Annak ellenére, hogy a magyar birtokos személyragoknak az oroszban birtokos névmások felelnek meg, ez utóbbiaknak az elsajátítása a magyar anyanyelvűeknek különösebb nehézséget nem okoz, mert birtokos névmások a magyarban is vannak, csak a használatuk más, mint az oroszban. Konyajeva szerint a magyarban csak akkor használjuk a birtokos névmásokat, ha rajtuk logikai hangsúly van: Ez a könyv az enyém. — ön velünk van, de — nem a mienk*) Ilyen esetekben az oroszban a névEz azonban nyilván tévedés. Akkor használjuk, ha a tárgy megnevezése nélkül akarjuk jelölni, hogy valami kinek a birtoka. 502