Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

IV. A főiskola tanárainak művészi alkotó munkáiból - Dr. Bihari József: Szovjet szerzők magyar nyelvészeti vonatkozású tanulmányai. I.

Dr. BIHARI JÓZSEF szovjet szerzők magyar nyelvészett vonatkozású tanulmányai i. Az idegen nyelvek felnőttek részére való oktatásában egyre inkább tért hódít az az álláspont, hogy az idegen nyelv tanításának az anyanyelvre kell támaszkodnia. Ez az oka annak, hogy a Szovjetunióban a magyar anyanyelvűeknek nyújtott orosz nyelvi oktatás körül gazdag módszertani irodalom van kibontakozóban, amely miután szükségszerűen magyar nyelvi problémákat is felvet, mindenképpen érdeklődésünkre tarthat számot. A szovjet szerzők szinte kivétel nélkül valamenynyien a nyelvi összevetés módszerével élnek, és ebben nemcsak módszertani, hanem tudományos meggondolások is vezetik őket. Vitán felül áll ugyanis, hogy két egymástól eltérő színezetű és nem rokon nyelv szinkron jellegű vizsgálata is sok haszonnal járhat. Kissé talán túlozva azt mondhatnánk, hogy két nyelv összevetésénél néha fontosabb a különbség, az ellentét, mint az egyezés. Ezért bár az orosz anyanyelvünkhöz viszonyítva genetikailag és morfológiailag is különböző típusú nyelv, grammatikai rendszerük tudományos összevetése igen célszerű mindkét nyelvi rendszer fényeinek tudatosítása szempontjából [1]. Az alábbiakban rövid tájékoztatást kívánunk nyújtani arról, hogy a fentiekkel kapcsolatban milyen problémák foglalkoztatják szovjet kartársainkat. Évkönyvünk szűkre szabott terjedelme miatt teljességre természetesen nem törekedhetünk. E. M. Konyajeva [2] tanulmányában azt a kérdést veti fel, hogyan fejezi ki a magyar a birtoklást, mert így akarja hallgatóihoz közelebb vinni az orosz birtokos szerkezeteket. Rámutat arra, hogy míg a magyarban a birtokos részes esetével (határozójával), a létigével és egy birtokragos névszóval fejezzük ki a birtoklást: Péter nek van könyve, ugyanakkor az orosz a birtokost (a főnevet) birtokos esetbe teszi és „u" elöljárót helyez eléje: U Petra jeszty knyiga. A tagadásnál pedig még a birtokot is birtokos esetbe teszi az orosz: U Petra nyet knyigi — Péternek nincs könyve. Ez nagy nehézséget okoz a magyar tanulónak, ezért anyanyelvük mintájára gyakoriak náluk az ilyen hibás szerkezetek: sztugyentu nyet szvobodnovo vremenyi; mnye nyet knyigi. Magyar tanulónak külön problémát jelent, ha az „u"elöljáró személyes névmás elé kerül, mert a magyarban ilyenkor csak akkor használunk személyes névmást, ha rá esik a logikai hangsúly, különben nem: Neki van töltőtolla, de nekem nincs. — Van töltőtollad? — Van. Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm. (József Attila: Tiszta szívvel) Az anyanyelv hatására a magyar tanulók gyakran birtokos névmással cserélik fel az „u" előljárós birtokos esetet, mivel a magyarban 32* 499