Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

Dr. BERENCZ JÁNOS főiskolai tanszékvezető adjunktus: A GYERMEK FEJLŐDÉSI SAJÁTSÁGAINAK GYERMEKLÉLEKTANI ÉRTELMEZÉSÉRŐL A gyermeklélektan fiatal tudományágnak mondható [1]. Kezdetben a gyermeklélektani kutatások alapjában véve a gyermek magatartásának, beszédének, egyes pszichikai folyamatainak, sajátosságainak megfigyelésében, leírásában merültek ki. Ezek a vizsgálódások — melyek a maguk idejében természetesen hasznosak voltak — lényegében megrekedtek az anyaggyűjtésnél. Ez jellemzi pl. TIEDEMANN és PREYER híressé vált munkáit is [2]. Egy-egy életkornak, a gyermeki pszichikum fejlődése egy-egy szakaszának összefoglalóbb jellegű, szintétikus, rendszeres, a törvényszerűségek megállapítására törekvő, tudományos apparátussal való kutatása csupán a múlt század 90-es évei óta indult meg. Ettől kezdve nagyterjedelmű monográfiák jelentek meg. Ezek részben egyes életkorok, szakaszok részletesebb pszichológiai jellemzésével, másrészt az egyes lelkifolyamatok longitudinális fejlődésmenetének feltárásával foglalkoztak [3], így került a gyermek életkori, fejlődési szakaszainak értelmezése és vizsgálata a modern gyermeklélektani munkák érdeklődésének egyik középpontjába. Nyilvánvaló, hogy magának a fejlődési, illetve életkori sajátságnak meghatározása, pontosabb értelmezése nem közömbös a gyermeklélektani kutatás számára. Hiszen a fejlődési, életkori sajátosságok konkrét kutatása akkor valóban megalapozott, ha tudományosan, pontosan igyekszik meghatározni magát a vizsgálandó jelenséget, a fejlődési, életkori sajátosságot. E fogalom pontosabb meghatározása tehát logikailag megalapozza az egyes fejlődési sajátságok konkrét pszichológiai kutatását, elvi jelentőségű a gyermeklélektan számára. Ezzel az elvi jelentőséggel szorosan egybekapcsolódik az a gyakorlati fontosság, mely az életkori, fejlődési sajátosság helyes, pontos értelmezésének az oktatás, nevelés tevékenységében megvan. Nyilvánvaló pl., hogy a tananyag kiválasztásában, a tanítás és nevelés eszközeinek, módszereinek helyes meghatározásában mennyi útbaigazítást ad a gyermek teljesítőképességének, pszichikai sajátosságainak, fejlettségének pontos ismerete. Ez pedig csak akkor valóban szilárdan megalapozott, ha maga a „fejlődési sajátosság" fogalma is világos, egyértelmű. 47