Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

A marxista gyermeklélektan ismerete e kérdésekben sokszor igen fogyatékos nevelőinknél. Erre vall az a sokféle hiba és téves álláspont a gyakorló pedagógusok tevékenységében és tudatában, mely arról tanúskodik, hogy sokan nem látnak világosan: mi is az életkori, fejlődési sajátosság valójában. Hogy néhány — tapasztalataink szerint tipikus — példára utaljunk: Gyakran tapasztalható, hogy pedagógusaink lényegében ugyanúgy magyaráznak, kérnek számon a 6—8 éves gyermekeknél, mint a felső tagozatban, a 10—14 éveseknél. Nem veszik tekintetbe, hogy az életkori fejlettség nagyobb differenciáltságot kívánna meg a tanítás eszközeinek, módszereinek megválasztásában, az oktatás technikájában. — Máskor viszont az életkori sajátosságokra hivatkoznak egyes nevelők, mikor a VI—VII. osztályokban is fogyatékos a közösségi céltudat, perspektíva, szervezettség, felelősségtudat. Ilyenkor szívesen hivatkoznak arra, hogy a VI—VII. osztályos tanuló még „kisgyermek", akinél életkori sajátosságainál fogva még korai az említett tulajdonságokat keresni. Ehhez hasonlóan gyakran tapasztalható, hogy elhamarkodottan, megalapozatlanul emlegetnek „életkori sajátosságok"-at egyes nevelők ott, ahol a pedagógiai munka egyes fogyatékosságait akarják mentegetni. Az említettek talán eléggé motiválják cikkünk témaválasztását. Félreértések elkerülése végett hangsú 1 yoznunk kell, hogy a rendelkezésünkre álló terjedelem nem engedi meg témánk teljességre törekvő kifejtését. A „fejlődési sajátosságok" értelmezésének csupán néhány lényegesnek tartott problémájáról szólhatunk. Az említett ok miatt kell mellőznünk sok bizonyító anyagot (pl. megfigyeléseket) és a bibliográfiában is csak a legjellemzőbbek jelzésére szorítkoztunk. Fejtegetéseink menete: A gyermek és felnőtt (I), a fejlődési sajátosság alapvető értelmezése (II), a csoport-, és egyéni sajátosságok (III), a fejlődési sajátosságok néhány dialektikus vonása (IV), utalás a világnézeti, ateista nevelésre (V). I. A gyermeklélektannak, mint viszonylag önálló tudománynak, létjogosultságát az teszi indokolttá, hogy a gyermek és a felnőtt jelentős mértékben eltérő pszichikai sajátosságokat mutat. Ezért függ össze szorosan a gyermek fejlődési sajátosságainak, gyermek és felnőtt pszichikai különbségének problémája magával a gyermeklélektan tárgyával, e tudomány viszonylagos önállóságával. Ha ugyanis a felnőtt lényegesen, minőségileg nem különbözne a gyermektől, a gyermeklélektan tárgya nem volna megkülönböztethető az általános lélektantól. Ennek következtében pedig a gyermeklélektan, mint önálló tudomány, nem lenne elképzelhető. A fenti okfejtés teszi szükségessé, hogy kiindulásul megvizsgáljuk: hogyan értelmezték a gyermek és felnőtt pszichikai különbségeit egyes gondolkodók pszichológiai irányzatok: 1. A feudalizmus idején, egyáltalán a régebbi filozófiában és pszichológiai gondolkodásban a gyermeket gyakran úgy értelmezték, hogy az a felnőttől csupán mennyiségileg különböző, gyarló és tökéletlen lény. 48