Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A vegyi vonzás magyarázatának fejlődése

A XIX. századforduló körül az irodalomban másféle, hasonló módom megalkotott számok is voltak használatosak, így a pesti egyetemen Schuster János is egy ilyen másfajta rendszert követett [25]. Mindezeknek a próbálkozásoknak kudarca bebizonyította, hogy ilyenfajta úton nem lehet olyan számadatokhoz jutni, amelyek minden körülmények között helytálló eredményt adnának. így a XIX. század közepétől kezdve az affinitás-számokkal már senki sem dolgozott. 6. Tömeghatás A vegyi vonzásról szóló nézeteket új alapra igyekezett a XIX. század elején fektetni Berthollet azzal, hogy a reakció kimenetelét nem az egymásra ható anyagok különböző fokú affinitására, hanem a reakcióban részvevő anyagok mennyiségére vezette vissza. „Egy anyag kémiai hatása — mondotta — arányos tömegével" [20]. Ö állapította meg azt, amit teljes egészében csak a tömeghatás törvényének felfedezése igazolt, hogy a reakciók sohasem mennek egészen végbe. Berthollet elméletének nem volt különösen nagy hatása, minthogy nem adta meg annak magyarázatát, miért történik meg az egyik fajta reakció, s miért nem játszódik le a másik. Amit Berthollet állított, mint bebizonyosodott, részét képezte a teljes igazsáknak, azonban helytelen volt ezt a részesigazságot általánosítva a kémiai reakciók egyetlen mozgató erejének hinni. 7. Elektrosztatikus vonzás Az affinitás, vagyis a vegyrokonság elméletének természetes ellenhatásaként már kezdetben találunk olyan megállapításokat, hogy a vegyülés nem az egymáshoz hasonló, hanem éppen ellenkezőleg a különböző jellemű elemek, vegyületek között játszódnak le. Alkémista iratokban gyakran találunk olyan kitételeket, amelyek a vegyülést az ellentétes nemek kapcsolódásához hasonlítja. így szokás volt a higanyt a férfias, a ként a nőies princípiumnak mondani [40]. Ez a felfogás általánossá csak a XIX. század elején vált, de Irinyi János még 1847-ben is szükségesnek tartja leszögezni, hogy a vegyrokonság „nem egyezik meg azzal, amit rendesen szoktunk rokonság alatt érteni . . ., annál nagyobb vonzalommal vegyülnek a testek, minél különbözőbbek tulajdonaik" [26]. A vegyrokonság elméletének megdöntését azok a kísérletek végezték el, amelyeket a XVIII. század végén, s a következő század elején leydeni palackkal, majd Volta-féle oszloppal a kémia területén végeztek, s amelyek arra a következtetésre vezették a kutatókat, hogy a vegyi vonzás nagyon hasonló ahhoz a vonzáshoz, amelyet a pozitív és a negatív elektromos töltéssel ellátott testek egymásra gyakorolnak. Hazai vonatkozása miatt feltétlenül érdemes megemlítenünk, hogy a legelsők között, vagy valószínűleg éppen a legelsőnek a pesti egyetem első kémia-professzora, Winterl Jakab látta meg a vegyi jellem és az elektromosság közötti kapcsolatot, s ő alkotta meg az első minden részé468