Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez

5. A princípiumok. Az anyagot mozgató, anyagtalan szubsztanciákat nevezi Wintert princípiumoknak, másképpen lelkesítő (animans) princípiumoknak, értve ez alatt azt, hogy ez ad lelket az anyagnak, amelyből „hiányzik minden viszonylagos sajátság, kivéve azt a tisztán passzív sajátságot, hogy aláveti magát a különböző anyagtalan szubsztanciák uralmának". Máshol ezt olvassuk: „A lelkesítő princípium az, amely a tehetetlen, sajátság nélküli anyagot sajátsággal ruházza fel. Azt a lelkesítő princípiumot, amely által a test sav lesz, savprincipiumnak (pr. aciditatis), azt pedig amelyik által a bázis lesz, bázisprincipiumnak (pr. basicitatis) nevezzük" [21]. Ez volt az a két princípium, amelynek a legnagyobb szerepet tulajdonított az elmélet szerzője. (Magyarra a kortársak így fordították ezeket a princípiumokat: savanyékfő és fenékfő [26].) Winterl szerint „a természetben az anyagok minden vonzása a savprincipium, illetve a bázisprincipium által történt lelkesítéstől (animatio) függ". Mai szemmel tekintve nem is olyan nagyon kell hibáztatnunk ezt a felfogást. A Lewis-elmélet szerint a savasságot, illetve a bázisosságot elektronpárok, tehát praktice tömegtelen szubsztanciák felvételével, illetve leadásával magyarázzuk. S ha azt is látjuk, hogy e szerint az elmélet szerint minden vegyi változás az elektronpárok által történik, nem járunk messze Winterl egykori elméletétől. Semmiképpen sem volt hajlandó elfogadni Lavoisier savelméletét, pmely szerint a sav lényege a savképzőben, az oxi-gén-ben van. Ö szerinte „savprincipium fordul elő minden savban, éppúgy, mint bázisprincipium a bázisokban" [24], vagyis olyan valami közös a savakban, illetve a bázisokban, ami az akkori felfogás szerint még megfoghatatlan. Ezzel a felfogásával nem az idealizmus felé tesz lépést, s igazat kell adnunk neki, amikor bármennyire is paradox módon hangzóan így értékeli elméletét: ,.A vegyi vonzás materiális okát megállapítottam" [18]. Itt a materiális szó más értelmű, mint az előbb említett immaterialis szó ellentéte, itt inkább „reális" szóval lenne helyettesíthető. Hogy mennyire materialista módon látja a dolgokat, arra több kijelentését idézhetném. „A két lelkesítő princípium — mondja egy helyen — anyagtalan, vegyületeikben azonban az anyag különös fajtáját képviselik" [24]. Ma talán így modanánk: a savat és bázist, valamint általában a vegyi vonzást súlytalan. mégis anyagi jellegű valami okozza. A sav- és bázisprincipiumnak a kémiai elmélet középpontjába való állítása Winterl tagadhatatlan érdeme. Már előtte is volt olyan kémikus, aki az anyagok felépítését két ellentétes jellemű részből képzelte felépítettnek, azonban Winterl volt az első, aki ezt a dualista felfogást egész kémiájának középponti kérdésévé tette, több mint egy évtizeddel előzve meg a dualista felfogás általános elterjesztőjét, a nagy Berzeliust [49]- A Winterl-ről szóló egyik nekrológ ezzel kapcsolatos érdemeirői így emlékezik meg: „Az ő kettőző Chémiája neki a' találmányaikról híres férfiak között tisztességes helyet szerzett, 's ezen Tudománynak szoros rendbe, 's Svstemába hozatása őtet elfelejthetetlenné tészi" [34]. .123