Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez

Talán nagyon túlzott lenne, ha a dualista kémia megalapításában való érdemei mellett a savak hidrogénion-elméletének is egyik előfutárját látnánk benne. Mindenesetre érdekes, hogy a vizet elemnek tartotta ugyan, de tanította, hogy a vízben a sav- és bázisprincipium együtt fordulnak elő. A víz, szerinte, úgy keletkezik, hogy vízsav és vízbázis egyesülnek. Lavoisier sav-elmélete nyomán az oxigént nevezi vízsavnak, a hidrogént vízbázisnak. Igen jó logikával mutat pedig rá műveinek több helyén arra, menynyire nem felel meg Lavoisier savelmélete a tényeknek. Kiindul abból, hogy ha a savak egyetemes oka az oxigén lenne, akkor a bázisokat képező anyagokban, tehát a fémekben az oxigén ellenlábasát, a hidrogént kellene feltételeznünk. Eszerint a fémek vegyületeknek volnának tekinthetők, mindegyikben hidrogént is kellene találhatni. Ez viszont teljesen megfelelne Pristley elméletének, aki a Stahl-féle flogisztonelméletet úgy fejlesztette tovább, hogy a flogiszton helyébe hidrogént tett. Szerinte tehát a fémek fémoxid és hidrogén vegyületei. Lavoisier sav-elméletének logikus továbbgondolása tehát visszavezetne a flogiszton-elmélet egyik fajtájához. „Következésképpen — szögezi le Winterl — a francia kémia állításai önmagukkal ellentétben vannak" [24]. A helyes kritikai megjegyzést kellően továbbfejleszteni nem tudta, a helytelennek felismert állítás helyett használhatóbbat, jobbat alkotni nem tudott. 6. A kémiai jelenségek elektrokémiai magyarázata. Az anyagok savas vagy bázisos volta és az elektromosság közötti, akkor még nem ismert kapcsolatot általában elsőnek, helyenként bámulatos éleslátással találta meg. Az elektromosság kérdése már régen foglalkoztatta. 1784-ben jelent meg egy dolgozata, amely azokat a kísérleteket írja le, amelyek „az elektromos anyag kémiai megvizsgálásá"-t voltak hivatva szolgálni [14]. Elég nehéz lenne minden egyes megfigyelésének prioritási kérdését eldönteni. Az biztos, hogy egyike volt az első vegyészeknek, akik az elektrokémia nehéz úttörő szakaszának munkájában résztvettek. Leydeni palack segítségével végrehajtott vegyi átalakítások tapasztalataiból arra következtetett, hogy a keletkezett „salétromlevegő" (oxigén) viszi magával az eltűnő elektromos „anyagot". Ezért megkísérelte a reakció megfordítását is, oxigént tett a leydeni palackba, de feltöltődést nem észleltÉszleleteit, sajnos, ezen a fokon abbahagyta, pedig jó úton volt ahhoz, hogy felfedezze azokat a jelenségeket, amik csak több mint másfél évtized múlva váltak ismertté. Űgy indokolta a kísérleteinek félbeszakítását, hogy „nem volt elég éles eszem, hogy tovább kikutassam azt" [12]. Nem az ész élességével volt itt a hiba, hanem a megfigyelt jelenségek rendkívüli újszerűsége ijesztette meg, a tudományos világtól Nagyszombatban meglehetősen elszigetelt tudóst. Az elektromosság kutatásának újabb és újabb eredményeit azonban igyekezett mindig elméletének többi részével összhangba hozni. 1804ben már így ír: „Amit eddig pozitívnak neveztek, mostantól kezdve bázisos, amit eddig negatívnak, mostantól kezdve savanyú elektromosságnak kell nevezni" [24], .424