Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez

mindenben benne van. s ez az, ami legtöbb esetben az illető anyag lényegét adja. Ezt az anyagot nevezte el ő andronia-nak. Az évek során több leírást közölt az androniának tiszta állapotban való előállítására vonatkozóan. Az így nyert, fehér porszerű, androniának vélt anyag állítólag különös sajátosságokkal rendelkezik: a rézzel vegyülve molibdént, ólommal báriumot, wolfrámmal és egy ismeretlen harmadik anyaggal együtt képezi az ónt, hidrogén és andronia építi fel a szenet stb. Ezek a kísérletek, és az ezekből levont említett következtetések először az 1800-ban kiadott Prolusiones ad chemiam saeculi decimi noni című művében jelentek meg, majd különböző szakfolyóiratok is közöltek erre vonatkozóan közleményeket. Világszerte igen nagy érdeklődéssel fordultak az új eredmények felé, különösen akkor, amikor az ismertnevű dán fizikus, Hans Christia Oersted a kísérletek megismétlésével ugyanazokhoz az eredményekhez jutott, s ez eredményeket korszakalkotó jellegűeknek vélve 1803-ban Winterl cirkalmas mondatokból álló latin nyelvű könyvét német nyelven tette mindenki által hozzáférhetővé és érthetővé (Adatok a tizenkilencedik század kémiájához címmel) [19J. Nem sokan vállalták a kísérletek megismétlésének nehézségeit, különösen akkor, amikor egyre több olyan közlemény jelent meg, hogy azoknak sem sikerült a különben is hihetetlennek látszó kísérletek megismétlése, akik egyik-másik leírt eljárás alapján megpróbálták Winterl különös eredményeinek ellenőrzését. A későbbiek során sokszor panaszkodott Winterl, hogy kísérleteit, amelyeket ő alapvetőknek hitt, általában nem ismétlik meg, s így a vita nem a különböző kísérletek között, hanem csak spekulatív úton folyik. Igazán mindent megtett, hogy a tudományos élet figyelmét kísérleteire felhívja, kérve azt, hogy nagyjelentőségűnek érzett felfedezéseinek elfogadásáról vagy elvetéséről tudományos alapossággal döntsenek. A Prolusionest a göttingeni tudós társaságnak ajánlotta (amelynek egyébkánt a maga is tagja volt), a Jénai Ásványtani Társasághoz (amelynek ugyancsak tagja volt) hosszabb levelet írt, amelyben kérte, hogy megjelenő könyvéről mondjanak bírálatot. „A bírálatban, kérem, egyáltalában ne kíméljenek engem, azonban csak úgy, hogy kísérleteket állítanak szembe, vagy pedig végeredményeim inkonzekvenciáját mutatják be alaposan, mert dicsérettel vagy szidással, azzal, hogy hisszük vagy nem hisszük, mint az a göttingeni tudós társaságban történt, nem megyünk egy lépést sem tovább" [50], A Frolusiones-hez 1803-ban (?) kiadott kiegészítések (Accessiones .. . [21]) bevezetésében is a tárgyilagos ki'itikát hiányolja. A könyv végén pedig kérést közöl az akadémiákhoz és tudományos társaságokhoz, hogy tűzzenek ki pályázatot a kémia tárgyára vonatkozóan, hiszen, mint írja „a fizikában minden felfedezés... szennyezett, meg nem érett, és mindenesetre a végső csiszolás híjával van". Kéri, hogy vizsgálják meg az ő eredményeit. „Nekem elég volt, hogy az árnyékokat festettem meg, örömmel fogok gratulálni, ha azok teljes fényre hozva el fognak tűnni." Nagyjából ezt olvashatjuk a Schuster tolmácsolásában német nyelven 1804-ben Jénában kiadott könyvében, s ezek a gondolatok visszhangzanak a különböző tudományos folyóiratok előkelő lapjain megjelent cikkeiben is. Az a kevés kutató, aki Winterl kísérleteinek alapos ellenőrzésére szánta el magát, arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy szilikátos szenynyezés az, ami e kísérletek végén keletkezett, s nem valami különleges .420