Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

III. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez

ketten azt mondják, hogy elem az, amit tovább nem lehet bontani, csak viszont Winterl sokkal jobban kihangsúlyozza azt, hogy elem az, amit nem sikerült eddig szétbontani. Az hogy valamit elemnek tekintünk vagy sem, az nem a dolgok természetéből, hanem a mi bontási eljárásaink végességétől függenek [56]. Winterl tanítványa, Kováts Mihály ízes magyarsággal ezt így fejezte ki: ..A legislegutolsó különböző részt végsőtárgynak, v. kezdetnek (elementumnak) nevezzük. Ámbár a titkáts a kémikus — sok testeket tovább különböző részekre széljel-nem-bonthat; mindazonáltal azokat tsak azért nem bonthatjuk-széljel; mivel az a' ra szükséges szerszámaink nintsenek, v. tsak azért tetszenek ezek kezdeteknek, mivel az érzékenységeink vastagabbak, mint sem meg különböztethetnénk azoknak a

! részeiket egymástól" [31]. Ez a bizonytalanság az elem fogalmának meghatározásában volt Winterl tévútra jutásának legfőbb kiindulópontja. Sok esetben összetett anyagnak tanított olyanokat, amelyeket a kortársai elemeknek tartottak, ugyanakkor viszont máskor elemnek mondott összetett anyagokat, így például a vizet is akkor, amikor már a kísérleti bizonyítékok az ellenkező mellett tanúskodtak. Az. hogy kortársaival szembeszállott, s gondolatai egyéni utakra vitték őt, nem feltétlenül hibáztatható, tették ez a kémia legkimagaslóbb elméi is. Paul Waiden ez a korszakot így jellemzi: ..Ebben a korszakban a természetfilozófia és a romantika kapcsolódva a fizikához rátette bélyegét a kémiára, ez teljesen telítődött spekulációval" [51]. Ez a spekuláció sok jót hozott, így eredményezte többek között Dalion atomtanát is, eredményezett azonban életképtelen eszméket is. Winterl gondolatai túlnyomórészt terméketlennek bizonyultak annak ellenére, hogy tartalmaznak sok figyelemre méltó részletet. Igyekezett kigyomlálni Lavoisier zseniális tanításából azt, amit a tudomány fejlődése a későbbi évtizedekben meg is cáfolt, tévedése azonban ott van, hogy nem tudott ehelyett jobbat, elfogadhatóbbat, időállóbbat adni. Legtöbb tévedését a kémiai elem fogalmának helytelen szemléletére vezethetjük vissza. Nem látta a vegyület és az elem között levő lényeges különbséget. Ezért osztotta fel a testek összetevőit „közelebbiek"-re és ,,távolabbiak"-ra. A közelebbiek keletkeznek az első felosztás eredményeiként, mint például a tej közelebbi összetevői a vaj, sajt. író. A távolabbi összetevőkhöz a felosztottak tovább osztásával jutunk, így (szerinte) a vaj továbbosztása során vízhez, hidrogénhez és androniához jutunk [22]. Ez utóbbi összetevő Winterl „felfedezése". Mint szorgalmas kísérletező, megismételte ugyanis az irodalomból ismert kísérletek tömegét. Azt állapította meg, hogy minden kísérlete közben van az anyagnak egy része, amely nem engedelmeskedik az általános törvényszerűségeknek. Ahogyan ma látjuk, az akkori tisztátalan vegyszerekből odakerült különböző szennyezések okozták ezt. Winterl helytelen okfejtéssel éppen a leírt törvényszerűségtől való eltérést, a kis mennyiségű különlegesen viselkedő anyagot vélte a lényegesnek. Az a gondolata támadt, hogy van egy különös anyag, amely nagyon sok 27* 419