Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: Adatok a Tanácsköztársaság egri történetéhez (1918. július—1919. május)

tömegekben jövőt csillantanak meg. A szociáldemokrata illúziók a közvetlen megvalósulás reményét hintik szét az emberek között és ez az SZDP-be való belépést szinte tömegmozgalommá duzzasztja. Ez a folyamat — amely különösen 1919. januárjában és februárjában szélesedik ki — mindenesetre azt mutatja, hogy az egri dolgozók valami újat kérnek, amely helyzetük lényeges megjavulását eredményezi [3]. A város politikai erőviszonyainak alakulására tehát a szociáldemokrata párt tömegbefolyásának növekedése a jellemző. A különböző politikai irányzatok hol nyílt — elsősorban sajtóvitában — hol burkolt formában mérik össze erejüket. De minden egyes összecsapás az eseményeket március 21. felé hajtja. A sajátos vonás ebben az, hogy egyrészt a kommunizmus eszméinek propagandája igen gyér és a kommunizmus bázisa a városban nem erős, másrészt viszont a polgári demokratikus forradalom még meg nem valósult „vívmányai" lezárhatatlanná teszik a megkezdett utat. A politikai erők csoportosulását a különböző társadalmi érdekek szabják meg. A klerikális reakció és a vele szövetséges elemek szeretnék a fejlődést leállítani és az eseményeket visszapergetni a monarchia állapotába. Abba a helyzetbe, amikor a papi hatalom, a föld feudális birtoklása érintetlen és a vagyongyűjtést a nyílt kizsákmányolás lehetősége biztosítja. A polgári demokratikus átalakulás híyei ezzel szemben állva a polgári társadalmi rendnek a demokrácia, a szabadság az egyenlőség elve alapján való kiépítését tűzik zászlajukra, amely azonban mentes minden olyan lépéstől, ami a „csőcselék" uralomrajutásának csupán a lehetőségét is megcsillantaná. A szociáldemokraták tüzet okádnak mindenkire és mindenre, aki és ami a fejlődést le akarja állítani; a jogot követelik maguknak, — a társadalmi kérdések megoldásának jogát. A szociáldemokraták politikai harcukban nem esnek egyoldalúságba. Bár az Egri Űjság [4] (1919. január 22) megállapítja, hogy talán sehol annyi ellensége nincs az országban a szociális szervezkedésnek mint Heves megyében és így Egerben, mégis a szociáldemokrata párt mereven elzárkózik a baloldali forradalmi erőkkel való szövetségtől. Ezt az erőt mint a „katasztrofális végletet" löki el magától, s a jobboldali és baloldali végletek között a „harmonikus harmadik út" egyedüli járhatóságát propagálja. Van ebben valami radikális vonás is. Ennek a radikalizmusnak a mértékét a forradalomtól való félelem illusztrálja. „Két fronton küzd egyszerre nagyszerű lendülettel a szociáldemokrácia." — írják. „Egyrészt a kiszipolyozó kapitalizmus, másrészt az anarchiára hajló kommunizmus ellen" [5]. Az anarchia (értsd: forradalom) az államiság felbomlását jelenti, államiság nélkül viszont nincs társadalom, társadalom nélkül nincs emberi élet. Az anarchia, azaz a kommunizmus tehát veszélyes és végzetes, ezért ellene harcolni kell. A szociáldemokrata elv szerint az átalakulás nem érintheti az államot. Az átalakulás, illetve a meghirdetett „szociáldemokrata szocializmus" nem más, mint normálisan berendezett polgári demokratikus életforma. Ennél többre az adott időszak adott gazdasági és politikai feltételei szerint a magyar társadalom nem képes. Ez' az a „harmadik út", a haladásnak ez az az útja, amely előtt két akadály tornyosul, .328