Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: Adatok a Tanácsköztársaság egri történetéhez (1918. július—1919. május)

s ezért szükséges a „kétfrontos" harc. A szociáldemokraták jobbszárnya egyetért a kettős akadály megfogalmazásával úgy is, ahogy ezt az Egri Újság publikálja, hogy ti. a haladás útjában álló egyik akadály „a tehetetlenség ércfala", „a hatalmukat vesztő osztályok ilyedt makacssága", — a másik akadály pedig „a robbanóanyagával telített tömeganarchia, a tömegőrület, mint a háborúnak a fattyúja, — ,,a háborúnak ultima ratiója a maga irracionális logikájával", ami a szociáldemokrácia iskolájával mint „ésszerűtlenség" „immunizálható" [6]. íme a kommunizmus, mint a háború szülötte, a háború vad hajtása, rossz kinövése jelenik meg a város publikuma előtt. Az ellene való harc, harc a háború, a háború rémes emlékei, a háború utórezgései ellen. A háború és annak következményei elleni harc a társadalmi boldogság érdekében tett fáradozás. Aki ezt teszi, igaz hazafi, s aki tehát a kommunizmus ellen harcol „középről" (mert a jobboldali reakció ellen is harcolni kell) az az igazi magyar. A város politikai atmoszférája a március 21. előtti hetekben rendkívül ellentmondásos, s ebben az ellentmondásban a fő hangot egyre inkább és egyre határozottabban a szociáldemokrata párt üti meg. De ez a hangnem még messze áll a kommunizmustól. Az SZDP-vel szemben mint politikai ellenfelek jelentkeznek a polgári radikálisok, a tömeg nélküli Károlyi-pártiak és a klerikális reakció. Ez utóbbi hajlandóságot mutat arra, hogy egy — a „mérsékelt" szocialistákat is felölelő polgári egységfrontot hozzon létre a kommunizmus ellen. Törekvése azonban nem mentes a restaurációs kísérletektől, a papi hatalom stabilizálására irányuló tendenciáktól. Az érsek 1919. januárjában [7] egy főpásztori levélben szólt a katholikus hívőkhöz, amelyben a csend, a béke, a nyugalom hangzatos jelszavaival átitatott egyházi óhaj megvalósítására hívja fel híveit. A szabadság — mint írja — „ ... csak rátermett, rá megért embereknek való, mert különben nem áldás, hanem átok és pusztulást hoz magával". A szabadságra csak az érett meg, aki a krisztusi tanításokat vallva magáénak az isteni törvényeknek engedelmeskedik. Hogy mi az isteni törvény és mi nem, azt az egyház szabja meg. A pásztorlevél szerint „nem jól él, hanem visszaél szabadságával, aki embertársával gyűlölködő . . . aki a közbékét, a köznyugalmat erőszakosan háborítja,' aki a haza békéjét és biztonságát veszélyezteti." A szocialista mozgalmat, mint „nagy igazságtalanságot" jelentő mozgalmat ítéli meg, amellyel szemben a békéhez, a rendhez kell visszatérni. Az egri klerikális reakció a rombolást, a pusztulást látja mindabban, ami a társadalmi előrehaladást jelenti, s ellene a leghatározottabb harcra hív föl. „A fészek ég! — írja az Egri Katholikus Tudósító egyik cikke — Özönlik a vér, de azért ne legyünk gyáva, vagy fatalista szemlélői a pusztulásnak, hanem közreműködve mentsük a menthetőt". „Most a polgári pártoknak tömörülniök kell, szövetséget kell alkotni, hogy a fenyegető vörös rémet a mérsékelt szocialistákkal együttműködve elüzhessük" [8]. Ehelyütt most elégedjünk meg csupán annak a megállapításával, hogy az egri fekete reakció a legnagyobb ellensége volt a polgári demok.329