Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: Adatok a Tanácsköztársaság egri történetéhez (1918. július—1919. május)

SZOKODI JÓZSEF tanszékvezető, főiskolai adjunktus: ADATOK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG EGRI TÖRTÉNETÉHEZ (1918 július—1919 május) I. Az Egri Újság 1918. július 3-i számában megjelent egy cikk, amely azt a célt volt hivatva szolgálni, hogy felhívja a város polgárságát a nehéz időkben való feltétlen összetartás fontosságára, s mindenféle pártoskodástól mentes egységre, amely a város nyugodt, békés, életének alapvető kritériumát jelenti. Mert ott, ahol az egység hiányzik, felborul a rend, anarchiába fullad az élet, s nincs mi megmentse az óhajtott békét, a társadalmat. Példának Oroszországot említi, amely — úgymond — elrettentő példája annak, hogy mit eredményez ,,a polgári társadalmi rend megbontása . . . mit hoz az internacionális szélső szocializmus államrend gyanánt" [1]. A ,,pártos politikától" való intés lényegében egy pártos politika folytatására és erősítésére való felhívást jelentett, amikor a cikk felszólított arra, hogy a város közönsége a leghatározottabban utasítsa el az internacionalista irányzatot, s a polgári társadalmi rend védelmére sorakozzék föl. Az egységre való felhívás nem talált követőkre; az ország belső helyzete, a monarchikus államrend felbomlóban volt, amelynek legvilágosabb jeleit az osztályellentétek kiéleződése szolgáltatta, s amelynek végére az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom tette a kérdő- és felkiáltó jelet, mintegy jelezve, hogy ezzel még nincs vége. Eger 1918. októbere után nem „politikai specialitás" az országos események fejlődése közepette, mint pl. Gyöngyös, ahol a forradalomra azonnal lecsap — és átmenetileg győzelmesen — a nyílt „Bozsikféle" ellenforradalom. (Bozsik Pál gyöngyösi apátplébános fegyveres ellenforradalmi különítményt szervez és 1918. november 2-ra virradóra leveri a forradalmi megmozdulást) [2]. Eger az országos események láncolatában fejlődik tovább politikailag. Itt fokozatosan, lépésről-lépésre hódít a szociáldemokrata eszme, amely mereven elzárkózva a „vörös-eszmétől", a kommunizmustól, a a maga sajátos útját tapossa, a „békés demokratikus szocializmus" zászlaját lobogtatva. Jelszavai „újszerűen" hatnak, s a háborúba, az unott és útált anarchiába, létbizonytalanságba belesüppedt, belefáradt .327