Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa a Balaton vidékén 1671—1750.

kedvezőbb helyzete, hanem az egykori végvári katonaság szabadsága ellen is. III. Károly Zalavárt — mint már említettük — 1715-ben a göttweigi bencésekre ruházta. Az egykori véghely — midőn a göttweigiek birtokába került — népes helység volt, mint a véghelyek általában, amelyek oázisként emelkedtek ki elpusztított vidékükből. De a földesuraság az 1721. évi úrbérrendezés alkalmával ,,contractusokon kívül robotra s más munkára" erőltette őket. A lakosok zöme vándorbotot vett kezébe, mikor az uraság a már megszántott földjeiktől is eltiltotta őket. Azok a lakosok, akik a század dereka után telepedtek meg a faluban, olyan új beköltözöttek voltak, akik „azon pusztulás után vették lakásukat" Zalavárra [59]. Grasso apát 1722-ben „némely rendetlenségek" megszüntetésére az apátsági jövedelmek pontos megadására bírói intéssel szorította rá a tihanyiakat. A lakosokat eltiltatta, hogy Tihanyban, Apátin, Örvényesen, Aszófőn a földesúr tudta nélkül rétet vagy szántóföldet vegyenek vagy eladjanak, továbbá megtiltotta a szőlők vételét és eladását is. Az egész lakosságot figyelmeztette, hogy az árendát s a nyolc napi robotot a földesúrnak késedelem nélkül teljesítsék. Az apát az intés mellett egyben kártérítésre szólította fel a tihanyi nemeseket, kik az árendával elmaradtak, s már négy év óta elmulasztották az uraságnak járó nyolc napi napszámot. Végül az apát tudatta velük, hogy ,,ha törvényre fakad a városiak dolga", akkor ő „mind maga fáradságát, mind pedig költségét meg fogja venni a városiakon" [60]. Az új apát, Lécs Ágoston, 1741-ben újból panaszkodott a tihanyiak engedetlensége, nyakassága miatt. A tizedet — úgymond — a maguk meggyökeresedett rossz szokása szerint adják. A bordézsmát és kilencedet nem öntik a pincékhez vitt üres hordókba, hanem mielőtt megadnák, megmérik és följegyzik. Azt akarják, hogy az uraság ne eressze marháit a tarlóra, de ők magukét ráeresztik, sőt még az urasági sarjút is levágják. Az erdőt is szabadon élik, noha tilalmas. A halászatban sem tartanak törvényt. Az apát 1743. szeptember 20-án úriszékén perbe fogatta az összes tihanyiakat. Hiába fenyegetőztek a tihanyiak, „ha mostani facultasokhoz képest föllebb terheltetnek, kéntelenek lesznek . . . mindenüktől megválni és a helységet pusztán hagyván . . . elszéledni", — az apát 1743. szeptember 29-én még szigorúbb szerződést vetett rájuk. Ez az „elrontott" örökös szerződés — kisebb változtatással — fennállott egészen a jobbágyság megszüntetéséig [61]. A lakosság lélekszámának növekedésével és a piaci lehetőségek kitágulásával a földesurak emelték a parasztoktól szedett járadékok nagyságát — ezen belül elsősorban a robotot —, továbbá elkerítették a községi földeket, saját használatukba vonták a faluközösség erdeit, elvették a regálékat, s elkobozták az irtásföldeket. A földesúri törekvések nem tettek különbséget falvak és mezővárosok között. Sor került olyan mezővárosok, mint Kanizsa, Keszthely vagy Zalaegerszeg török korban kiharcolt politikai jogainak a felszámolására is. Az elpusztított Kanizsa várát az udvarnak tett szolgálatai fejében 1705-ben Grasics báró kapta meg, de 1717-ben eladta Szapáry István .319