Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Radnóti Miklós eclogáinak nyelvéről (Szempontok a főiskolai nyelvészeti gyakorlatokon folyó nyelvi elemzéshez)

A költő egy álmos kávéházban ül, de nem érzi vele a közösséget. A Pásztori Múzsát hívja segítségül, itt, a nagyvárosi élet forgatagában. Bár nagyváros zajában él, a szabad természetbe vágyódik, ahol kevesebb a zaj, mégis az élet, a természet mozgalmasabb. Ezt bizonyítja a hatá-J rozós szerkezetek szembeállítása: az álmos kávéházzal szemben a mező, amelyen fut a fény. Az álmos kávéház jelzős szerkezet terjedelmes hangsoraival is ránknehezedik, és szinte megkönnyebbülten lépünk ki a mezőre, ahol fut a fény. A rövid hangsorok, az erőteljes praedicatív szerkezet fokczzák ezt az érzésünket. S lám, ez a csöndes világ csendessége mellett is mozgalmas: a kis vakond némán túr, de még a föld sem mozdulatlan, változatlan: kis púpjai nőnek. — A ladikok alján a halászok alusznak, mégsem érezhetjük őket resteknek, hiszen ők már munka után pihennek, míg a kávéház álmcssáqa a tunyaság jelképe. A mező békés képe után visszahozza a zaj a költőt a kávéházba, ahol hét ügynök ricsajoz. A hangutánzó igei állítmány pontosan jellemzi a helyzetet. Heten is vannak együtt, beszélgetnek is — hiszen ricsajoznak —, de csak az érdek fűzi őket össze, nem a barátság, vagy a szeretet. Ezt mutatja számunkra az árva legények jelzős szerkezet. Az ügynökök mellett jogtudorok is vannak ebben a kávéházban. A jogtudor szó használata egészen sajátságos hangulatot kölcsönöz a képnek: hivatalos, s ez is azt mutatja, hogy ezek is csak „hivatalból" vannak együtt. Furulya helyett már csak a szivarozáshoz értenek: nem értenek az egyszerű természet nyelvén. Egyetlen mondat az egész versszak, s ez egységbe fogja a képeket. A költő is ezek közé a városi emberek közé került: hiszen ő is itt tanít. De ő nem adja meg magát: két óra közt berohan (ez az igei állítmány a fut-hoz kapcsolódva azt mutatja, hogy ő is inkább a mezei élet embere), s elmélkedik a füst szárnyán a szerelemről. íme a Radnótira annyira jellemző realitás hogy előtérbe lép! A szerelemről elmélkedik, de nem tudja nem észrevenni az őt körülvevő füstöt, mint ahogy maga boldogan él, de nem tudja nem észrevenni az őt körülvevő háború pusztítását. Előző versében (Csodálkozol, barátném . . .) találjuk ezt a nagyon is jellemző sort: („világok gondja rajtam, világok gondja fáj."). Festői kép következik: a költőnek a vágy kamaszos vadonábói már csak kiszáradt fa maradt, melyet egy csöppnyi, kancsali madárfütty sem szülhet újra. A „vágy kamaszos vadona" jelzős szerkezet igen kifejező: a birtokos szintagma (a vágy vadona) utal az ifjúkori vágyak, álmok szertelenségére: a vadon is kusza, rendezetlen, akár az ifjúkori vágyak. Ezt a tényt lélektanilag a kamaszos tulajdonságjelző indokolja. A kamaszos vágy letisztult, sőt, letört, a vadonból csak kiszáradt fa maradt, s nem újítja meg azt a csöppnyi kancsali madárfütty. A csöppnyi madárfütty szerkezetben a jelző a mérték egészen kis fokára utal, míg a kancsal melléknév-i képzős származéka nyilván a csali (álnok, hazug) szóval mutatott azonos formája miatt került be jelzőnek. Ismét a Pásztori Múzsához fordul a költő. A sor elején álló meg-» szólítás hangsúlyánál fogva külön nyomatékot kap, s a segíts! felkiáltás a hangsor szerkezeténél fogva is (e—í) szinte a sikoltás erejével hat 31