Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lökös István: Vitkovics Mihály szerb—magyar kapcsolatairól

alól . . . Adná az ég, hogy fajunk továbbra békében uralkodjon, mert népünk hősiességében, becsületben és ha kell, testvéri egyetértésben minden nemzetet felülmúl" [47]. Ugyancsak Musickival való kapcsolatáról tudjuk, hogy egy ízben a ,,békés közvetítő" szerepét tölti be Virág Benedek és Mu^icki között. Történt ugyanis, hogy Virág egyik ódájában (A versengő hazafiakhoz) ,,vad rácoknak" nevezte a szerbeket. Musicki ez ellen élesen kikelt egyik Vitkovicshoz írott ódájában, s követelte a sérelem korrigálását. Vitkovics levélben próbálja menteni Virágot, mondván, hogy az a „vad ráczok" helyett „vad Thrácokat" akart írni, s a tévedést a mü új kiadásában helyesbíti [48]. Szólnunk kell még itt egy másik szerb nyelvű munkájáról (Spornen Milice), amely megintcsak kevésbé sikerült alkotás, de jelentős mégis abból a szempontból, hogy Vitkovics ezáltal a szentimentalizmus közvetítője lett a szerb irodalom felé. A Spornen Milice ugyanis nem egyéb, mint Kármán Fannyjának szerb nyelvű átdolgozása [49] nagyobb változtatásokkal, nehézkes nyelvezettel [20]. „Kármánnak szabatos és erőteljes nyelvi kifejezését, lendületességét, könnyedségét Vitkovics nem tudta visszaadni. . . Némely helyütt kiérezni, hogy . . . lendületességre törekszik; ilyenkor toldásokat tesz hozzá az eredeti kifejezésekhez, de ezzel többnyire csak elrontja a hangulatot" [51]. Midezek ellenére is megilleti a közvetítő elnevezés, mert magyar nyelvű írásaiból is pontosan kimutatható a szentimentalizmus számos elemének megléte. Elég itt utalnunk közismert levélregényére, amelyből Goethe, Kazinczy, Kármán hatása egyaránt érezhető; valamint verseinek ilyenféle kifejezéseire, mint „andalgók, búsongok"; „könnyem titkon hull"; [52] „szegény szívem Magánosan zokog"; „a két orczám Bútól elhervadott"; [53] stb. Ugyancsak ezt látszik igazolni Radits Dusán megjegyzése is az Életem vágya c. szerb nyelven írott kis prózai írásáról: „Vitkovics benne a falusi élet dicséretét zengi a városéval szemben, és a valódi boldogságot az erény gyakorlásában találja" [54], III. A fenti adatok mellett szükségesnek tartjuk röviden külön vizsgálat tárgyává tenni a szerb-magyar kapcsolatok szempontjából Vitkovicsnak két magyar nyelvű prózai írását is, amelyek tartalmuknál fogva ismeretterjesztő jellegűek, s ílymódon válnak jelentős dokumentummá említett kapcsolataink történetében. Mindkét értekezés a Tudományos Gyűjteményben jelent meg. Az egyik (Az ó-hitű magyar írókrul) 1818-ban, a másik (A szerbusi vagy rácz nyelvrűl) 1819-ben [55]. Az elsőben célját így fogalmazza meg: „Valának hazánkban az ó-hitűek közül is magyar írók; de ők magyar publikumnak köz-ösmeretébe nem juthattak. . . Én... szívesen nyúlok tollamhoz: az ily íróknak emiékezetöket a hazafiak előtt megújítani, és őket, a mennyire kiszemelhettem, megösmértetni" [56]. Mindezt pedig azért látja szükségesnek, mert ,, . . . Kazinczy Ferencz úr a Vitkovics [57] úrhoz írt és 1811-ben kiadott poétái épistolájának czimlapján őt azon felekezetből (ti. a görög keleti egy295