Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lökös István: Vitkovics Mihály szerb—magyar kapcsolatairól

sőt még Egerbe is, ahol a város kereskedelmi életében igen jelentős szerepet játszottak [4]. S érdekes, hogy ez a magyarországi szerbség az idők folyamán annyira megerősödött, hogy távol hazájától nemzeti irodalma és kultúrája újjáteremtője, ápolója és vezetője lett [5]. PestBudán alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia példáján buzdulva a Matica Srpska, az újkori szerb irodalmi és tudományos élet bázisa Jovan Hadzic-Milos Svetié, író ösztönzésére néhány lelkes ,.pestiszerb kereskedő" támogatásával [6]. Ugyanitt jelent meg az 1825-ben indult Serbske letopisi c. tudományos és irodalmi folyóirat, valamint a szerb könyvek nagyrésze is. De Magyarországról indúlt el a kor szerb irodalmának számos kiváló alakja: Jovan Rajié, Jovan Muskatirovic Dositej Obradovic, Lukiján Musicki, Djordje Magarasevic, hogy csak néhány jelentősebb nevet említsünk [7]. így találhatta meg az utat a XVIII—XIX. század fordulóján Pestre került fiatal Vitkovics Mihály — aki maga is szerb származású, — a szerb irodalom és annak legkiválóbb korabeli képviselői felé, így válhatott sok tekintetben a szerbmagyar irodalmi és kulturális kapcsolatok lelkes propagálójává, tevékeny munkásává, sok esetben közvetítővé. Témánk tárgyalása, a kapcsolatok vizsgálata során első helyen kell szólnunk Vitkovics szerb népdalfordításairól. Jelentős szempont ez annál is inkább, mert ő az első irodalmunk történetében, aki eredetiből fordít, s a „szerbus manier" utáni érdeklődést ezáltal hathatósan fokozza. Ismeretes, hogy a szláv népies törekvések területén Herder megjegyzése nyomán (Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit c. művében) jelentős fejlődés vette kezdetét. Több részen megindult a népdalok nagyarányú gyűjtése. A munkálatok eredményes voltát bizonyítják az olyan kiadványok, mint Kollár János: Narodnie Zpiewanky I—II. (Buda 1834—35) c. cseh és szlovák nyelven megjelent gyűjteménye, valamint a Vuk Karadzic' által közreadott szerb népköltési gyűjtemény. (Kisebb változatban 1814-ben, majd a teljesebb, négy kötetes Srpske narodne pjesme 1823 és 1833 között) [8]. Ez utóbbiról tudjuk, hogy belőle 1826-ban egy német nyelvű válogatás készült Serbische Hochzeitslieder, herausgegeben von Dr Wolf Stephansohn Karadgich. Metrisch in's Deutsche übersetz von E. Eugén Wesely címen E. Eugén Wesely vinkovcei tanár munkájaként. Bevezetőjében jó tájékoztatást nyújtott kora olvasóinak a szerb népdalokról, amely nálunk is érdeklődésre talált. A kiadvány „előfizetői között ott találjuk Jankovich Miklóst, Kollár Jánost, Rumy Károly Györgyöt, Schedel Ferencet és Vitkovics Mihályt" [9]. Természetesen ezekből az adatokból azonban nem kövekezik az, hogy kizárólag erre az időre esik a szerb modor, a szerb népdal iránti érdeklődés. Az első közvetítő e téren Kazinczy, aki Goethe német fordításaiból ülteti át magyarra „Azzan-agának" balladáját 1789-ben, s 1813-ban teszi közzé a Poétái berek-ben, majd a legjelentősebb és akkor erre leghivatottabb tolmácsoló Vitkovics Mihály lesz, aki — feltehetően — már 1814-től kezdve foglalkozik a szerb népdalok átültetésével. Mint 1819-ből való, A' szerbus vagy rácz nyelvrül [10] c. értekezéséből tudjuk, ismerte a Karadzicféle népdalgyűjtemény 1814-es bécsi kiadását, amelyből említett értekezésében közöl egyet szerb eredetiben és magyar fordításban: 288