Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a német felvilágosodás

ságukból. A mi if jaink látták ezt és Báróczi, Barcsai és Bessenyei György egyszerre léptenek fel az ifjúság délcegségében, mint ébresztői, tanítói, s elhalhatatlan díszei a nemzetnek" [36]. Kazinczy többször emlegeti Sonnenfelset, különösen levelezésében. Részletesebben azonban sehol sem szól arról, hogy mi az a szövétnek, világosság, amivel előjött. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a kifejezés Kazinczynál egyrészt általában a felvilágosodásra, másrészt a német nemzeti kulturális törekvésekre vonatkozik. — A kutatók közül Beöthy Zsolt [37], Petz Gedeon [38], Lázár Béla [39] és Bleyer Jakab [40] írtak konkréten, de igen röviden e témáról. Mások azután egyszerűen az ő néhány adatukat visszhangozzák [41]. Bessenyei modern monográfusai közül Gálos Rezső [42] elszórtan és töredékesen, Szauder József [43] és Waldapfel József [44] pedig elvileg helyesen, de konkrét újabb részletek nélkül szólnak a dologról. Érdemes volt tehát ezt a bizonyos „szövétneket" vagy annak egyes fénycsóváit tüzetesebben megvizsgálni, melyet a jozefinista Kazinczy a tények némi leegyszerűsítésével nyom az egyetlen Sonnenfels kezébe, holott ezt a világosságot nyilván egész írói nemzedék terjeszti és juttatja időlegesen diadalra Bécsben. Az is kétségtelen viszont, hogy e nemzedék soraiban Sonnenfelsnek nevezetes szerep jutott. Ha Sonnenfels beköszöntő beszédét, folyóiratait és Klemm ismertetett cikkét most már közvetlenül Bessenyei Magyarságával, egyáltalán röpirataival vetjük egybe, nem kevés azonos motívumot találunk az osztrák felvilágosítók és a magyar testőr gondolatsoraiban. Ezek az egyezések nem lehetnek a véletlen művei. Bessenyei vagy az előttünk fekvő formában, vagy valamilyen más változatban olvasta, hallotta az osztrák felvilágosítók törekvéseit, hiszen 17 évig egyfolytában élt Bécsben. Próbáljuk összefoglalni az egyezéseket a bécsiek és Bessenyei gondolataiban. 1. A kiinduló pont azonos: nem műveljük az anyanyelvünket, pedig más nemzetek ezt már régóta megteszik és. nagy hasznuk van belőle. Sonnenfels ugyan csak Németországra tekint ki és úgy állapítja meg, hogy már csak Bécs van hátra. Klemm felsorakoztatja az angol, a francia és a német példát, hozzátévén, hogy csak Ausztriában nem kezdtek még ehhez a munkához. A magunk hátramaradottságából, a mások biztató példájából következik az a követelmény, hogy most már igazán ideje annak, hogy mi is nekiinduljunk („Most volna igazán ideje a magyarságot emelni"). 2. Sajnos, a honfitársak közül is sokan lebecsülik az anyanyelvet, és ezért ezzel a veszedelmes előítélettel kell legelőször is leszámolni. Az anyanyelv ellenfelei itt is, ott is azonosak, de a legfontosabb ellenfél mégis a tudósok latin nyelve. Már pedig az anyanyelv is alkalmas a tudományok művelésére, ha pedig nem volna még alkalmas, úgy alkalmassá kell azt tenni. Ebből a szempontból a magyar nyelv helyzete más, mint a németé, hiszen ez utóbbit Németországban kezdik már tökéletességre vinni, az osztrákoknak tehát csak át kell venniök a nemet eredményeket. 3. Közös vonás a felvilágosodás optimizmusa, a nyelv fejleszthető voltában való hit: „egy nyelv sem származott a föld golyóbisán töké276