Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a német felvilágosodás

(„ •. . ein weit grösseres Verdienst um das Vaterland die Meisterstücke der Ausländer in trefflichen Übersetzungen bekannter zu machen, als selbst was Mittelmässiges vorzubringen . . .") [20]. De különösen később egyáltalán nem utasítja el elvileg az eredeti alkotások fölényét a fordítások fölött, és hangsúlyozza, hogy a hazai földön termett alkotások a hazafiaknak kedvesebbek lesznek. (,,... was auf unserem eigenen Boden wächst und in unserem Lande verfertiget wird, muss guten Patrioten immer lieber sein als, was man von weitem herzuführet.") [21]. Gottsched nem volt nagy költő, de nemcsak a maga, hanem a kora véleményét is visszhangozza, midőn a költészet hivatását kultúrpolitikai szempontból határozza meg: „Die Poesie soll nämlich die Philosophie der Einfältigen sein, die durch Fabeln und Nachahmungen zugleich ergetzet und belehret werden müssen." [22]. A költészet mintegy csalétek, mely a még tanulatlanokat az olvasásra rászoktatja. „Es sei die Absicht der Dichtung allemal gewesen .. . auch die Ungelehrten zum Lesen der Gedichte und der darinnen erhaltenen Lehren der Weltweisheit desto mehr anzulocken" [22/a]. A tudósok a XVIII. században Németországban és nálunk is azért írtak latinul, mert így az egész tudós világgal közölhették gondolataikat. Most viszont bizonyos nemzeti érdekek követelik a nemzeti nyelv használatát, például az átlagos színvonalú nemzeti kultúra kialakításának a szükségessége. Ha pedig a külföldiek is fel akarják használni eredményeinket — véli Gottsched —, akkor legalább majd megtanulják nyelvünket. A széles értelemben vett nemzeti irodalom, a literatura fejlesztése a nemzet becsületbeli ügye, nemzetközi tekintélyének alapja. Ezt számtalan helyen kifejti Gottsched. Ezért is számítja annyira honfi-érdemnek a tudomány nemzeti nyelven való művelését. A német nyelv pedig alkalmas a tudományokra, hiszen alapnyelv, ősi nyelv, míg a francia és olasz a latinnak elfajzott leányai. Csak bennünk van a hiba, hogy kincseit eddig nem kerestük — mondja ki Gottsched. „Es fehle bios an unserem Fleisse und Nachsinnen, dass wir ihre Schätze sorgfältig aufsuchen und entdecken" [23]. A nyelv kincseit fel kell fedezni. Ez annyit jelent, hogy a nyelvet tisztítani, fejleszteni kell. Gottsched óvatos álláspontot foglal el a nyelvújítás kérdésében. Nyelvtana a nyelvhasználatra és a legjobb írókra támaszkodik. Előszavában hangsúlyozza, hogy nem kíván nyelv-diktátor lenni mások felett [24]. Felemeli szavát a felesleges új szavak ellen, melyeket egyes költők forgalomba hoznak. Ha mégis új szót kell alkotni, már ismertekből kell őket szabályosan összerakni és a nyelv meglevő készletének analógiájára. („Wo neue Wörter entstehen, da müssen sie aus bekannten regelmässig zusammengesetzt und nach der Ähnlichkeit unserer Mundart eingerichtet werden.") [25], De álláspontja józan és nem merev, csak mértéktartásra int. A legjobb költőknek jogot ad a merészebb nyelvi újításokra is. (Gottschednek a német irodalmi nyelv egységesítése érdekében kifejtett érvelését és harcát itt részletesebben nem taglaljuk, mert ez nagyobb részt sajátos német probléma.) Gottsched kultúrpolitikai elveinek ez a rövid összefoglalása szük269