Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a német felvilágosodás

Európa népei közös hazában élnek. Létük mindenféle vonatkozásban összefonódik. Termékeik egyre jobban kicserélődnek, hadseregeik megütköznek, sokszor védik a magukét, pusztítják a más földjét. Ugyanígy íróik és költőik szava is túl hallatszik a szűk országhatárokon. Hiába raknak sorompókat a gondolatnak reakciós kormányok, a genius száll, mint a tavasz, országról országra. És nem az a hátrány vagy szégyen, ha valaki átvesz más népek szellemi javaiból, hanem az, ha az illető ország gazdasági és társadalmi viszonyai nem engedik meg az átvételt, ha ezek miatt egy adott időpontban még képtelen más népek haladó gondolatainak továbbvitelére. Hatott a Fanni hagyományaira Goethe Werthere, közvetlenül vagy közvetve? Bizonyára hatott. Ezt számosan kutatták a századforduló körül, mindig azzal az alig leplezett kárörömmel, hogy Kármánt egyegy átvett mondatnál szellemi alacsonyrendűségen kapják rajta. Azt hiszem, éppen fordítva kell kérdezni: a magyar viszonyok elmaradottsága miatt mi nem hathatott Goethe Wertheréből nálunk? Mi az, amit belőle nem lehetett átültetni, mert készületlen volt a talaj? Milyen gondolatok nem keltettek utánrezgést, mert hiányzott, vagy mert más volt a társadalmi viszonyok akusztikája [2]. Bessenyeiék és Kazinczyék nemzedéke, amely szürkébb és siketebb évtizedek után a magyar társadalmi feszültségek növekedése révén újra képessé válik a modern Európa recepciójára, jól látja ennek a folyamatnak a lényegét, szükségszerűségét, és az átvételben nem talál semmi szégyellnivalót. „A múzsák járvány istenségek, s Bécs és Pest nem pirulhatunk, hogy hozzánk később jöttek. Piruljunk, ha örömmel nem fogadjuk." [3]. A következőkben a fenti meggondolásokkal nyúlunk témánkhoz, és szeretnénk Bessenyei Györgynek a német felvilágosodáshoz fűződő kapcsolatait egyelőre vázlatosan megvizsgálni. Részleteiben Kazinczy óta folyik ez a kutatás. Üjrafelvételre feljogosít az a tény, hogy marxista megvilágításban még nem vizsgáltatott meg a kérdés, hiszen hiányzott, sok tekintetben még ma is hiányzik, vagy hiányos a német felvilágosodás marxista értelmezése. Úgy hisszük, néhány vonatkozásban nem lesz haszontalan vizsgálódásunk az egész magyar felvilágosodás-kutatásra nézve sem. Célunk nemcsak bizonyos közvetlen hatások vagy összefüggések kimutatása, hanem a német és a magyar felvilágosodás néhány jelenségének párhuzamos vizsgálata, párhuzamba állítása. Mindig tekintetbe véve természetesen a szellemi áramlatok mögött álló s azokat mozgató társadalmi erőket. Úgy gondoljuk, hogy e párhuzamos vizsgálat kölcsönösen plasztikusabb megvilágításba helyezi e valóban párhuzamosan folyó folyamatokat, jobban kitűnnek egyező, általános európai és igazán speciális jellemző vonásaik. Véleményem szerint csakis ezzel a módszerrel állapíthatjuk meg bizonyossággal, melyek a magyar felvilágosodás speciális vonásai. 262