Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a német felvilágosodás

A német felvilágosodás sajátos vonásai Ez a rövid összefoglalás a teljesség igénye nélkül a rendelkezésre álló modern német forrásokra támaszkodik [4]. A felvilágosodás, mint a hatalomra törő polgárság ideológiája, európai mozgalom. Alapvonása mindenütt az antifeudális és az antiklerikális jelleg. A német felvilágosodás is része a nemzetközi osztálymozgalomnak és lényegileg az időben előbb fellépő és fejlettebb angol és francia felvilágosodás hatása alatt áll. Bizonyos nemzeti történelmi sajátosságok miatt azonban némileg más formában jelentkezik, mint Németország szerencsésebb európai szomszédainál. Németországban a több száz külön kis állam léte olyan szétdaraboltságot eredményez, amely még a XVIII. században is akadályozza a gazdasági fejlődést, a belső nemzeti piac kialakulását. Lefékezi a gazdag és független polgárság létrejöttének folyamatát és megnehezíti igazán forradalmi értelmiség kialakulását. Polgárság és értelmiség gazdaságilag függnek a kis fejedelmi udvarok kényuraitól. Márpedig nehéz dolog a zsarnok kenyerét enni és ugyanakkor forradalmárnak lenni. Különösen 1750 után mégis erőteljesebb fejlődésnek indulnak a termelőerők Németországban. A polgárság készülődik — legalább ideológiai síkon — a hatalomért való harcra. De ez a polgárság még gyenge és gyengesége tükröződik a német felvilágosodás félénkségében, a félig kimondott gondolatokban és követelésekben. Az ország elmaradottsága és széttagoltsága, a nemzeti egység hiánya nagyban akadályozzák a felvilágosodás mozgalmának teljes kifejlődését, és olyan területekre szorítják a forradalmi tendenciákat, amelyek a társadalmi küzdelemmel csak közvetett kapcsolatban állanak: az ismeretelmélet, az esztétika, az irodalmi kritika és a biblia-kritika. Ennek a német felvilágosítók személyes anyagi függősége is az oka, hiszen valamennyien a fejedelmektől függő professzorok, könyvtárosok, udvari költők voltak, még Lessing, Goethe és Schiller is. A XVIII. század mégis a német filozófia, zene és az irodalom nagy százada [5]. Bizonyos körülmények lehetővé tették a németeknek, hogy a nyugat-európai filozófia erdményein túljussanak. A német felvilágosodás később bontakozik ki, mint az angol vagy a francia. Ezért építhet ezekre és lehetővé válik számára a dialektikus gondolkodásra való áttérés, a továbblépés. Lessing, Kant, Herder és Goethe akkor lépnek fel, midőn Holbach Systeme de la Nature-jében (1770) elérte tetőpontját a mechanikus materializmus. Ök már a fejlődést is felismerik a természetben és a"történelemben. Ez a vonal vezet tovább Hegel történelmi dialektikájához és forradalmi megfogalmazásban a marxizmushoz. A német felvilágosodást nem tetőzi be forradalom, mint a franciát. Legnagyobb képviselői örömmel üdvözlik 1789-ben a párizsi eseményeket, de a jakobinus diktatúra szükségszerű rendszabályai visszarettentik a forradalomtól az egész német értelmiséget, kevés kivétellel. A német felvilágosodásra nem forradalom következik, hanem a német klasszika, Goethe és Schiller nemes humanizmusa, mely forradalom nélkül, nevelés útján akarja az embert a feudalizmus roskadozó épületéből kive263