Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

Az orosz igék kb. 80 százalékának állandó a hangsúlya a jelen (egyszerű) jövő időben. Változó (mozgó) a jelen (egyszerű jövő) idő hangsúlya akkor, ha az egyes szám első személyében a végződésre esik, a többi személyben pedig egy szótaggal a szó eleje felé megy át: gyelíty — gyeljú — gyélis osztani szkazáty — szkazsú — szkázses megmondani A második ragozási csoportba tartozó igéknél a hangsúlymozgásnak formamegkülönböztető szerepe is van, amennyiben ezeknél az igéknél a jelen (egyszerű jövő) idő többes szám második személye a felszólító mód többes szám második személyétől csak hangsúlyban különbözik: prószitye kértek, proszítye kérjetek hógyitye jártok, hogyítye járjatok Az -ovaty végű véghangsúlyos igék hangsúlya annyiban változó, hogy a jelen (egyszerű jövő) időben az -ova- képzőt felváltó -uj- szótagra esik, viszont megmarad ezen a szótagon a jelen időből képezhető minden formában, s ennyiben állandó. Néhány igének ingadozó hangsúlya van a jelen (egyszerű jövő) időben. Ez azt jelenti, hogy egyaránt használatosak állandó véghangsúllyal is, változó hangsúllyal is. Ilyenek: vozbugyíty — vozbuzsú, vozbugyís, vozbugyát előidézni, felizgatni vozbúgyis, vozbúgyit, vozbúgyat varíty — varjú, várís, várját főzni daríty — darjú, dárís, dárját ajándékozni vertyéty — vercsú, vértyís, vértyít forgatni stb. Ezek részint történelmi változásra, részint nyelvjárási, illetőleg idegen szláv nyelvi (pl. lengyel) hatásokra vezethetők vissza. III. A felszólító mód hangsúlya mindenkor a jelen (egyszerű jövő) idő egyes szám első személyének hangsúlyát követi: govority — govorjú — govorí, govorítye mondani iszcséznuty — iszcséznu — iszcséznyi, iszcséznyite eltűnni organyizováty — organyizúju — organyizúj, organyizújtye szervezni IV. A múlt időben öt hangsúlytípust különböztetünk meg: 1. állandó tőhangsúly (a hangsúly a múlt időnek mind a négy alakjában azon a szótagon marad, amelyen a főnévi igenévben volt): csitál, csitála, csitálo, csitáli; gotóvil, gotóvila, gotóvilo, gotóvili. 2. állandó véghangsúly (mind a négy alak véghangsúlyos): berjóg, bereglá, beregló, bereglí; nyosz, nyeszlá, nyeszló, nyeszlí. 3. a nőnemű alak véghangsúlyos, a többi nem: zsil, zsilá, zsílo, zsíli, bral, bralá, brálo, bráli, szpal, szpalá, szpálo, szpáli stb. 4. a nőnemű alakban a végződésen, a többi alakban pedig az előképzőn van a hangsúly a bity (lenni), daty, zsity, kljaszty, lity, pity, 216