Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

zöl) — parity (lebeg) stb. Megkülönböztetheti a hangsúly helye egymástól elütő szavaknak egy vagy több hasonló hangzású alakját, pl. a szam (maga) névmás függő esetei szamovó, szamomú, szamom, viszont a szamij (maga, leg-) szó hasonló hangzású függő esetei már számovo, számomu, számom; vagy pl. a jelen idő tövére nézve elütő narezáju és narézsu (kivág, bevág) igepárnak a főnévi igenév tövéből képzett hasonló hangzású formáit csak a hangsúly helye különbözteti meg egymástól: narezáty, narezál, narezávsij a narezáju jelen időhöz tartozó formák, míg a narézsu-hoz tartozó ugyanezen formák: narézaty, narézal, narézavsij. Megkülönböztethet a hangsúly helye ragozhatatlan szavakat is egymástól (úzse szűkebb, uzsé már), valamint ragozhatatlan szót ragozható szó valamelyik alakjától (potom azután, pótom verítékkel). Tovább fokozza a szóhangsúly jelentőségét az orosz nyelvben a mozgó jellege. A hangsúlymozgás az affikszációs grammatikai alakképzés segédeszköze, s így a grammatikai formák megkülönböztetésének eszköze is, amennyiben sok szónak azonos hangból vagy hangokból álló végződésekkel képzett formáit csak a hangsúly megváltozott helye különbözteti meg egymástól. így pl. a gorá, reká, ruká, sztoroná, borodá stb. szavaknak -i végződéssel képzett formái véghangsúllyal egyes számú birtokos esetek, tőhangsúllyal pedig többes számú alany-, illetőleg nem ragozott tárgyesetek (rekí — réki), hasonlóképpen a dom (ház), béreg part), bok (oldal), doktor (doktor), ucsítyel (tanár) stb. főnevek -a (-ja) végződésű alakjai közül a véghangsúlyosak többes számú alany- és nem ragozott tárgyesetek, míg a főhangsúlyosak egyes számú birtokos esetek. Ugyancsak a hangsúly helye különbözteti meg a semleges nemű főnevek -a (-ja) végződésű formáit azoknál a főneveknél, amelyeknek hangsúlya a többes számban a tőről a végződésre, illetőleg a végződésről a tőre megy át, pl. vójszko — vojszká (hadsereg), mészto — mesztá (hely), tyélo — tyelá (test), illetőleg kopjó — kopja (kopja), piszmó — píszma (levél) stb. A bolsoj (nagy) és a bolsij (nagyobb) egyes alakjait is csak a hangsúlyváltozás különbözteti meg egymástól (bólsih — bolsíh). A számneveknél 5—10-ig a-jú végződésű alakok közül a véghangsúlyosak egyes számú eszközhatározó esetek, míg a főhangsúlyosak számnévi határozószók (pjatyjú — pjátyju). Az igealakok közt is nagy számmal vannak azonos hangzású formák, amelyeket csak a hangsúlyváltozás különböztet meg egymástól: uznajú (uznaváty) — uznáju (uznáty) (megismerek), hógyitye (jártok) — hogyítye (járjatok), nószitye (hordotok) — noszítye (hordjatok), gónyirn (hajtunk) -— gonyím (a jelen idejű szenvedő melléknévi igenév hímnemű rövid alakja). Ide sorolhatók azok a majdnem azonos hangzású múlt idejű formák is, amelyekben a nő és semleges nemet a hangsúlyátvetés különbözteti meg egymástól a kiejtésben, mint bilá — bílo, zsilá — zsílo stb. Az orosz szóhangsúly tehát igen bonyolult jelenség. A hangsúly a jelentéssel bíró szavaknak egyik fő ismertető jegye, a hangsúlyos szótag hordozza a beszédütem- és a frázishangsúlyt, a hangsúlyos szótag a helye a logikai és emfatikus hangsúlynak, a hangsúly fontos fonológiai eszköz, amennyiben a szó hangi alkatának egyik meghatározója a hangsúly helye, a hangsúly a lexikai és grammatikai jelentések egyik meg14* 2U