Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és a magyar nyelv (Adatok a magyar nyelv grammatikalizálásának fejlődéséhez)

lógust, hogy forrásainak magyar vonatkozásait különös figyelemmel kísérje. 2. COMENIUS az 1650-es évekig az európai irodalomban (filológia, útleírás, nyelvészet, kommentárirodalom, történelem, szótár és nyelvtan stb.) már bő magyar vonatkozású forrásanyagot talált. A továbbiakban éppen azokat az ereket kívánjuk feltárni, amelyekből és amelyeken át a magyar nyelvre vonatkozó értesülések, észrevételek és tudományos értékű tudósítások és fejtegetések elindultak és bejutottak az európai filológiai irodalom vérkeringésébe, illetőleg COMENIUS műveibe is. Ebben a keretben elsősorban azokat az adatokat tekintjük át, amelyeket COMENIUS valóban forrásként használt fel. s amelyekre TURÖCZI—

TROSTLER (A magyar nyelv felfedezése) figyelme nem terjedt ki ilyen összefüggésben. Az előmunkálatok e kérdéssel kapcsolatban nagyon hiányosak, az adatok nagy része önálló forráskutatásaim alapján kerül most bele a magyar comeniológia vizsgálati anyagába. 3. COMENIUS különös figyelemmel kísérte a keleti, a cseh, a lengyel, a magyar források, s a nyugati humanisták, filológusok, nyelvtanírók (Rhenanus, Erasmus, Valla, Melanchton. Bibli

ander. Gesner. Scaliger, Thurneysser, Moibanus, Záborowsky, Theseus Ambrus, Perion, Guichard, Sivontinus, Gorovius, Crucigerus, Lazius, Statorius, Vossius, Calepinus, Alsted, Szenczi Molnár stb.) írásainak a vulgáris nyelvekről vallott nézeteit, nyelvi adalékait. Ezekben az adatokban bőven talált magyar nyelvi vonatkozásokat is. A cseh és lengyel források közel álltak hozzá, s ezek is bőven nyújtottak magyar adatokat. BALÁZS János kutatásaiból tudjuk, hogy már HUSZ JÁNOS is tett értékes észrevételeket a magyar nyelv hangrendszeréről és hangkapcsolatairól. (Orthographia Bohemica) [20], A krakkói magyar nyelvű értelmezésekkel megjelent tankönyvek (Rudimenta, Puerilium collquiorum formulae, 1527.) sem kerülhették el figyelmét. A csehországi, a lengyel, és a német szótárirodalom termékeit is jól ismerhette, s a lexikográfiái és tankönyvírói munkálatokban is úttörő (Linguae Bohemicae Thesaurus — Janua) COMENIUS figyelmét aligha kerülték el a többnyelvű szótárak és a nyelvek összehasonlításáról elmélkedő írások magyar nyelvi adatai. [A krakkói MURMELIUS lexikon (Lexicon Joannis Murmellii, cum Germanica et Hunqarica interpretation, 1533), PESTHY Gábor hatnyelvű, a cseh iskolákban is használt szótára (Nomenclatura sex linguarum, 1538.), VERANCSICS Faustus dictionariuma (1595.), LODEREIKER Péter Prágában kiadott hét nyelvű szótára (Dictionarium Septem Diversarum Linguarum, 1605), SZENCZI MOLNÁR szókönyve (Dictionarium Latino-ungaricum, 1604, 1611, 1621) és nyelvtana (Novae Grammaticae Ungaricae, 1610.)! SZENCZI MOLNÁRt és CALEPINUS sok nyelvű szótárát maga is gyakran emlegeti forrásául (vö. Pro Latinitate Januae; 18. c.), Sok magyar nyelvi adatát Calepinus művéből meríti (Dictionarium undecim Linguarum: Hungarica, 1585.). 4. COMENIUS a nyelvtoktatás új módszeréről írt könyvében (Methodus Linguarum Novissima, 1637—1648) a nyelvek rokonságáról, összehasonlításáról is értekezik. ,,De linguarum cognatione" c. fejezet197