Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és a magyar nyelv (Adatok a magyar nyelv grammatikalizálásának fejlődéséhez)

egy olyan momentumról is számot kell adnunk, ami igen figyelemre méltó, mert COMENIUS a magyar nyelvet a finn nyelvvel veti essze, utalván a két nyelv egy közös sajátságára: „Sunt sane Linguae, quae voculas ejusmodi non praeponunt, sed posponunt, ut Hungarica et Finnica." Igaz, sehol nem mondja ki egyértelműen, hogy a magyar és a finn nyelv rokonnyelvek, de éppen a két nyelv egy közös sajátságának kiemelésével is lökést adott, illetve adhatott azoknak a XVII. századi íróknak, tudósoknak, akik „felderítő tapogatózásokat" [16] végeztek a finn— ugorság felé is nyelvünk rokoni kapcsolatainak keresésében. COMENIUS különben mindkét nyelvet ismerte, sokat olvasott róluk. Svédországi útján és tartózkodása alatt (Norköping, Stockholm, egyik levele 1642-ben Finspangu-ban kelt, stb.) a finn nyelvvel kapcsolatban elmélyültebb ismereteket is szerezhetett. Helyesen utalt tehát VÉRTES O. ANDRÁS is arra [17], hogy COMENIUS a finn nyelvre vonatkozó ismereteit irodalmi forrásaiból is szerezhette, pl. BUREUS nagyon elterjedt könyvéből (Regni Sueciae . . . deseriptio, 1631). BUREUS idézett könyvében többek között a finn nyelv jellemző sajátságairól is szól, s különösen ez a mondata érdekes most számunkra: „tertia eius proprietas est, quod voculae quae in aliis Unguis a praeponendo praepositiones vocantur, in Finnica lingua semper postponunt". A különféle nyelvek sajátságait tervszerűen vizsgáló COMENIUS a Methodus írása közben feltétlenül érdeklődéssel olvasta azokat a műveket is, amelyek a finn nyelv, illetve nyelvek nyelvtani rendszeréről adtak ismertetést (pl. Aeschillus Petraeus: „Linguae finnicae brevis institutio"). A Methodus hasábjain is arról tesz bizonyságot, hogy ismeri a finnugor nyelveket. Az európai nyelvek között emlegeti a finn, a lapp, a liv, az észt stb. nyelveket is (vö. Cap. XXVIII. 14). A linguarum varietas-1, a nyelvek különbözőségét, változatosságát bemutató szókészleti példái között finn szót is szerepeltet (vö. Meth. C. III. 3: caput •— Koppff — head — Glowa — foe — pää[s] stb.) Á magyar és finn nyelv egy, az előbb idézett sajátságának regisztrálásán túl COMENIUS nem beszél a magyar és finn nyelv rokonságáról. A XVII. században már mind erősebben tért hódít a magyar nyelvnek a finn nyelvekkel való rokonítása is (vö. Tröstler, Fogel, Stierhielm stb.). Ehhez a rokonítási úttörő munkához COMENIUS legfeljebb ösztönzést adhatott a már előbb említett párhuzamos sajátság megmutatásávál is. Valószínűleg LEIBNIZ nyomán (vö. Brevis designatio meditationum de originibus gentium, 1668) terjedt el ugyanis az a nézet, hogy COMENIUS állította először a magyar nyelvnek a finn nyelvekkel való rokonságát [18]. LEIBNIZ ti. ezeket írja erre vonatkozólag: „Porro nulla linguarum Europaearum Hungáriáé aeque ac Finnica accedit, quod Comenius, quantum sciam, primus notavit. — Hungaricam autem linguam in multis Fennicae consentire iam Comenius in didacticis notavit . . " LEIBNIZ állításait ismétli J. G. ECKHART (Commentarii de Rebus Franciae Orientális, 1729): „Hungaros vero dialecto uti, quae cum una lingua Finnica convenit, Comenius primum observavit." ECKHART szerint FOGEL Márton hamburgi orvos és polihisztor is COMENIUS 13* 193